Isten a teremtéskor megtette az embert az állatvilág uralkodójának. Bele tartozott-e ebbe az is, hogy az ember az állatok élete és halála fölött rendelkezzen? Mindez még bűnbeesés előtt történt, addig nem volt halál (illetve volt, de csak a növényeké.) Ha az ember a bűnbeesés után is uralkodik az állatokon akkor az életük és haláluk ura-e? Úgy tűnt a történet alapján igen, hisz Istennek Ábel állatáldozatai kedvesebbek voltak. Miért? Mi az áldozat lényege? Hogy feladjunk valamit ami a mienk, ami fontos. Káinnak pontosan ugyanúgy a megélhetést jelentette a föld gyümölcse, mint Ábelnek bárányai, tehát áldozatuk jelentőse számukra ugyanolyan nagy volt. Mégis Istennek jobban tetszett az áldozati bárány, azaz az Úr kedvesebben nézett a kiontott vérre, a szenvedéssel és halállal járó áldozatra, mint a békésebb, kíméletesebb növényi áldozatokra. Nem csoda, hogy Káin összezavarodott, hisz az Édenkert legnagyobb csodája pont az volt, hogy nem volt halál és nem volt szenvedés sem, lám mégis Isten szívesebben látja azt az áldozatot, ami pont ezekkel jár. Káin, aki eddig azt gondolta, hogy a halál rossz átértékelte magában a halálról alkotott fogalmat és e szerint cselekedett. Káin cselekedetére ez nem mentség ugyan, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Isten rosszul bánt vele. Nyíltan kivételezett Ábellel, majd amikor Káin dühös lett még meg is dorgálta miatta. Persze a gyilkosságot semmi nem menti, de érdekes látni, hogy Isten úgy van ábrázolva, mint egy nagyon rossz, kezdő szülő.