Lutra
2016.12.11
|
|
0 0
254
|
Thomas Dylan
S nem lesz rajtuk úrrá a halál
S nem lesz rajtuk úrrá a halál, Eggyé válik csak, mind ki meghal, A nyugvó Hold, s a szél lakóival, Egy-fényű lesz a csillagokkal. Porladhat letisztult csontja bár; Ha őrült volt, esze újra fitt, Ha tengerbe fúlt, felbukkan megint. S szeretőket ugyan magába zár, De nem lesz rajtuk úrrá a halál. S nem lesz rajtuk úrrá a halál Ha kell tenger-áramok alatt, Hosszan, zokszó nélkül nyugszanak; Kínpadon, hol engednek inak Nem törnek meg, s kerékbe törve sem; Hitük imádkozó kezükkel kitéphetik, Testük egyszarvú bűnök böködhetik, Szakadhat minden, de ők sosem S nem lesz rajtuk úrrá a halál. S nem lesz rajtuk úrrá a halál Bár nem hallják, ha sirály rikolt, Se hullámot, partot csapkodót, S virágot, mely felvetné fejét Ha bimbót verdeső eső rátalál; Döglöttek bár; düh-dermedt szegek, De hírnevük, átfúrva százszorszépeket Napra tör, míg lesz Nap egyáltalán S nem lesz rajtuk úrrá a halál.
/Rossner Roberto ford./
|
|