Néhány újabb kép a Távol-Keletről:

 

1. A japán 700-as sorozatú shinkansenből, mindenféle puccos berendezés hozzáadásával kialakított tajvani 700T nagysebességű EMU érkezik Taichung állomásra Zuoying felől.

 

2. Ez itt meg a szintén japán, Nippon Sharyo gyártmányú TRA TEMU2000-es sorozatú Puyuma Expressz Fengyuan és Houli állomások közt. Ez amúgy egy viszonylag ritkán fotózható látkép, hiszen a helyiek legnagyobb örömére az év nagy részében olyan szmötyis a levegő, hogy 500 méterre sem látni.

 

3. - 4. JR West 287-es sorozatú motorvonatok, melyekből mindjárt kétféle festést is láthatunk. A 3. képen látható, azúrkék sávval ellátott járművek az osaka-i Suita, míg a 4. képen is lévő, bordó sávozású EMU-k a Kyoto prefektúrában található Fukuchiyama állományába tartoznak. Az eltérő festés így jellemzően a típusok által kiszolgált járatok megkülönböztetésére használatos, hiszen előbbiek a Kii-félszigeten található Shingu, utóbbiak Fukuchiyama és Kinosaki-onsen felé közlekednek "Kuroshio" valamint "Kounotori" és "Kinosaki" néven, ám az egyes járművek közt nincs jelentős műszaki eltérés. A járművek 2009 óta fokozatosan váltották le a kiöregedő, ex-JNR 381-es sorozatú motorvonatokat, így tavaly óta már csak a 287-es és 289-es sorozattal találkozhatunk a fenti viszonylatokon. A járműben minden kocsi egy hajtott tengellyel rendelkezik, a naftát pedig 1500V egyenáramú felsővezetékről kapják.

 

5. Viszonylag kevés szó esik a vonaton való étkezésről (mondjuk amilyen árak Európában vannak nem csodálom), de most mégis megmutatnám, milyen gasztrocsapást mért ránk a fantasztikus kínai vasút nemrég. Mivel újabban errefelé is elég hűvös az idő, gondoltam felmelegítem magam egy jó kis levessel, így kérdésemre a kedves vasutas munkatárs közölte is, hogy van 排骨玉米湯. Mondom, akkor hozzon egy 排骨玉米湯-t, kukoricaleves oldalassal csak nem lehet olyan rossz... A csomagoláson azonban kicsit fennakadtam (ld. mellékelt ábra), tekintve, hogy sem konzervnyitóval vagy csavarhúzóval nem készültem az útra, de még mielőtt a vasút derék munkatársa asszisztált volna, megkérdezte, hogy kinyithatja-e nekem a levest. (Egyébként egyértelmű, hogy egy ~6 órás út során a vonatról szeretnék elvinni egy felmelegített konzervlevest.), mindezt 18 yüan-ért (kb. 750 forint).

 

6. Bónuszként pedig egy ábra a shinkansen "evolúciójáról", beleértve a kísérleti járműveket is. Az ábráról viszont lemaradt a JR Hokkaido féle H5-ös sorozat, mely értelemszerűen a JR East E5-ös szériájából lett kialakítva.

 

7. Ez meg itt az egyik, kínai vasutakról szóló tajvani enciklopédia egyik érdekesebb bejegyzése, mely a Bobóról szól. Mint ismeretes, anno Kína is kapott pár darab Bobót, melyeket az importálást követően ND1 sorozatnéven helyeztek forgalomba. A kínai szöveg lényege is csak annyi, hogy mit jelent magyarul a sorozat neve, alap műszaki adatok illetve, hogy kínaiul miért lett ND soroztat (N = belső égésű motor, D = elektromos, tehát dízel-villanyos mozdonyról van szó). Alul látható még két kép a Keletiből (布達佩斯東站 = Budapest-Keleti), amit mondjuk érdekesnek találok, tekintve hogy egy, a neten nem fellelhető China Railways festésű példány bulisabb lett volna illusztrációnak.