Amit leírsz, annak sok oka van.

 

Szubjektív szösszenet:

 

Ha egy szaki nulláról indul, önállósodni akar, szinte biztos, hogy nemigen tudja kifutni magát. Az első húsz éve csupán a beruházásról szól.

Telephely. Eszközök.

Vagy fuser szinten leragad, vagy nagyon sok pénz kell, amit kevesen lépnek meg, mert nem tudni, viszontlátja-e a pénzét. A füstgenerátorunk fél misi, használtuk háromszor, akkor viszont nagyon kellett, másfél év alatt megtérült az ár 6%-a. De ott van a polcon, ez jó, nem adnám el. Ha egy bef.próbapadot veszel sokmillióért, garantáltan elveszítesz rajta egy fél autó árát. (Mi építettünk inkább)

Idehaza igény persze van ugyan a nívós, szakszerű munkára, de kevesen hajlandók megfizetni.

Németországban pl. háromszorosát, ötszörösét kérik ugyanazért a munkáért, mint mi, ugyanolyan árú eszközökkel dolgoznak (sőt, idehaza esetleg drágább..)

Bemelegedés-szabályzó: vsz. a legtöbbet mi újítjuk fel, nagy tételben megy pl. a német megrendelő cégeknek, nyomott, 150€ körüli áron, amibe már a szállítási ktsg is benne van. Ők eladják a neten 350-550 €-ért, mivel német cég, tőlünk ugyanezt az ebay-en nem veszik meg még fél áron sem.

 

Képzés. Olyan, amilyen. Általában nem a magas IQ-val bíró fiatal választja a szakmát.

 

Közben az autók is tényleg baromi bonyolulttá váltak, egy komolyabb műhelybe egy villamosmérnököt kellene alkalmazni. De a szervizek nagyobb része nem tudja kitermelni a költségeit, mert a magyar ember zsebe vékony.  Sok ember vesz majmot, banánra nemigen akar/tud költeni.

 

Aztán az elvándorlás. Aztán az igénytelenség.

 

Mindez arra vezet, hogy gyakran lepukkant kócerájokban, kicsorbult szerszámokkal megy a meló, hihetetlen, riasztó kupleráj az egész, lásd amit becsatoltál.

A márkaszervizekben a tárgyi feltételek (általában) sokkal jobbak, ami nem garantálja önmagában a sikert.