"3. Nem állítottam, hogy a baranta történelmi rekonstrukció, hanem pont az ellenkezőjét, ahogy te is. Ráadásul nem csak szablyával foglalkozik."

Ahogy én se állítottam ilyet. Éppen ezért nem értem min megy a vita. Azt mondtam a baranta nem ősi, hanem hagyományos. Ősi lenne, ha tudnánk mit és hogyan csináltak a régiek és ugyanazt csinálnánk, amit ők. Ez természetesen nem így van. Ősi harcművészetként én azokat értelmezem, ahol vagy bizonyított a folyamatos tudásátadás, vagy van elegendő forrás a teljes rekonstrukcióhoz. Ebben az értelemben én a HEMA hosszúkard vívását (példának okáért a lichtenaueri tradíciót) ősinek tekintem, még ha maga a rekonstrukció "nemrég" is történt. 

Hagyományosnak tekinthető egy rendszer, ha a megmaradt elemekkel egy fejlődő szisztémát hoznak létre. Mint a korai kyokushin karate, a vusu, vagy a cselgáncs... 

De felőlem lehet modern is, ha attól jobban alszik valaki, hiszen a 90-es évek elején alkotta meg a ma ismert rendszert Vukics Ferenc. A hagyományosnak ez a lényege: hagyományon alapuló, de fejlődő. Mint maga a hagyomány. Éppen ezért mindig modern is. Csak az nem modern, ami nem fejlődik. Vagy mert lezártnak tekintett rekonstrukció, vagy mert a mozgásforma fejlesztői úgy tekintik, hogy a rendszer elérte teljességét. Ezzel lehet találkozni nagyon sok távolkeleti rendszernél. 

Ezt már sok helyen elmondtam, elmondom ismét: a barantát konkrét történelmi korszak, fegyvertípus alapján megítélni téves dolog. A baranta nem rekonstrukció, hanem egy hagyományos alapokra épülő MOZGÁSMŰVELTSÉGET hozott létre. Például a gyakorlófegyverünk egy általános szablya paramétereivel rendelkezik, nem konkrét történelmi kor eszközének másolata. Aki barantázik, az az elsajátított mozgásformán keresztül tanul harcolni. A barantát mozgáskultúraként kell értelmezni - így pedig nincs értelme összehasonlítgatni sem Arlow rendszerével, sem adott korszakok vívásaival. Egész egyszerűen mert a mozgás célja már rég a testi nevelés, a személyiségfejlődés, a közösségformálás és nem pedig a pusztítás.