Sch....

 

Én nem akartam sem passzív agresszív, sem agresszív agresszív lenni, csak tényleg nincs értelme, hogy megint vitába bonyolódjam egy olyan dologról, amiben felszínes a tudásom. A bonyolultságot pl. a Máté blogján látható lépések sokaságára értettem, hiszen számomra vannak teljesen értelmetlenek benne, mint amikor a bal láb van elöl. Mi értelme a fegyvert hátul tartani, amikor az egyben a pajzsunk is? Válaszokat is tudnék írni erre a kérdésre, mint hogy talán a haladás közbeni, a dinamikával és az aközbeni magatartáshoz szoktató összefüggő gyakorlat, de ez sem elég elfogadható magyarázat számomra.

A te rendszereddel is vitatkoznék, de egyrészt tényleg nem vagyok kompetens a dologban, másrészt a vita helyett inkább eszmét cserélnék. Annak több értelme van ebben az esetben, mint a Balakorral folytatott beszélgetéseimből is megtanulhattam. Majd ha a kérdés-válasz megoldás elvezet oda, hogy tudom mit, miért, akkor vitatkozhatunk.

Először is megnézem a youtube-on a két részes előadás-videódat, aztán kérdéseket teszek majd fel. Aztán meglátjuk.

De hogy ne maradjunk vita nélkül: újhullámos vívásnak tekintek minden, a 19. sz. vége, 20. sz közepe előtti vívást rekonstruálni igyekvő rendszert, sokszor téves következtetések mentén. 

És itt vissza is térhetnék a barantás lábmunkára, amit azért tudok elfogadni, mert ÚJ rendszernek tekintem.

Ismereteim szerint a magyarok a szablyát két módon használhatták. Egyrészt lóháton, amikor is a lábmunkát max. a ló irányítása jelentheti, tehát ez nem igazán lehet kiindulási alap. Ez volt szerintem a leggyakoribb.

A másik, amikor gyalogosan harcolhattak vele, ez két esetben lehetséges szerintem. A gyalogos katonák esetében és a párviadalok alkalmával. A gyalogos katonák kiképzési anyagára én még nem találtam példát, a bajvívás során pedig szerintem csak akkor nem harcoltak lovon, ha nem volt, vagy ha leestek róla. Emiatt sincs forrás a magyar vívó lábmunkáról a török korból. Ez a gondolatmenet az én felszínes tudásomból is fakadhat, tehát ha van forrás az ellenkezőjére, szívesen kiegyezek döntetlenben.

Ami azt illeti eddigi olvasmányaimban a magyar (gyalogos) vívást inkább statikusnak, a lábmunkát mellőzőnek tekintették a múlt század elején, ők meg azért csak közelebb éltek a régebbi időkhöz mint mi.

Indult egy nagyon jó podcast rádióműsor Régi vitézeknek címmel. Van egy adásuk, ami a régi harcosok edzését vizsgálgatja. Ebben egy nagyon fontos megállapítás elhangzik (legalábbis számomra fontos). Mégpedig az, hogy a régi harcosoknak nálunk nem volt erre külön edzésük, meg gyakorlataik, mert a mindennapokban tanulták meg a harcot, pl. a végvárakban és nem volt idejük sportként, testedzésként használni a küzdelmet, nem úgy mint nyugaton. És emiatt nem tudom elfogadni a dussack=szablya feltevést és a török kori küzdelmek rekonstruálását nyugati források alapján. Ez persze megint betudható az én egysíkú gondolkodásomnak és ismerethiányomnak.

Remélem eddig senki személyét nem támadtam, mert ezután sem áll szándékomban.