Az utóbbi időben nagyon sokat újranéztem az összes szériából es érdekes volt így evek múltán visszanézni, mennyivel jobb volt például az első és a harmadik szeria bármelyik X faktornál. Nem csak a versenyzők tekinttében, hanem a műsor felépítése, koncepcióját tekintve. A kisbideok nem beállított amolyan tényleg parasztmagyaroknak szóló ostobaságokról szóltak, hanem a dalról, a műfajról, az előadásról, amit hallani, látni fogunk. A negyediknél persze ez is megváltozott.

 

Az első három széria zsűrikritikáit, amelyek valóban a versenyzőket segítő, az előadást többé-kevésbé mélyen elemző vélemények voltak (még a sokat szidott Soma és a totálisan dilettáns Bakács is mondott nagyon jó dolgokat), össze sem lehet hasonlítani azokkal a semmitmondó, amatőr lózugokkal, amiket mostanában hallunk az élő műsorokban. Görög Zita prödükciói pedig felüdülést jelentenek Istenes Bence műmájerkedeséhez képest, ami szintén jelez egy szintet.

 

A legjobb széria egyértelműen a harmadik volt, nemcsak a legérdekesebb, legizgalmasabb egyéniségek jelentek ott meg, hanem olyan dalokat is hallottunk, amiknek semmi közük nincsen a populáris zenéhez, vagy aminek igen, azokat is sokszor teljesen egyedi feldolgozásban hallottuk, ez mind köszönhető volt Novák Péter nyitottságának es kiváló zenei bábáskodásának (mikor lesz egy Póka Angéla-féle Szomorú vasárnap bármelyik ma futó tehetségkutatóban?).

Egyenként:

 

Az első széria:

A magyar popzene sötét középkora volt az 1995-2003-ig tartó időszak, gyakorlatilag a tehetségtelenség netovábbja volt, ami akkor zajlott, köszönhetően Kozsonak es a hasonlóan remek zenei "producereknek" pl. Általánossá vált az a felfogás, hogy a magyar könnyűzene képtelen tehetséges, egyedi előadókat kitermelni, minden énekes és együttes egy külföldi, általában szintén nem túl kreatív tákolmány borzasztóan szegény utanzása volt. 

Ebben a szériában nyerhette vissza a magyar közönsé a hitét a magyar könnyűzenében, lám vannak érdekes előadók, tehetséges énekesek, csak eddig nem kaptak teret. Fantasztikus volt, hogy van egy műsor, ahol 120 perc élő éneklést lehet hallani, egyáltalán ez is új volt már akkoriban.

Ma már viccesnek tünhet az akkori műsorszerkesztés, a ruhák stb, de akkoriban emlékszem, milyen közösségkovácsoló ereje volt annak a szériának, szombat este pl rengeteg szórakozóhelyen félházak voltak, mert mindenki a Megasztárt nézte, a kor lehetőségeihez képest idézte a Ki mit tud? hatásait. 

A versenyzők egytől egyig klasszikus figurák maradtak: Galambos Dorina, Dér Heni, Nagy Edmond, Schmidt Vera, Kandech Evelyne és persze a nagy hármas Gáspár Laci, Oláh Ibolya és a nyertes Tóth Vera mind-mind karizmatikus előadók voltak, egyedi és utánozhatatlan stílussal.