Az új albummal kapcsolatban úgy fogalmaztam meg tömören a véleményemet: amikor olyan rész szól, ami érezhetően csapatmunka, akkor mindig rádöbbenek - a Marilliont, mint együttest továbbra is nagyon szeretem. 

Ellenben H és kísérőzenekara iránti érdeklődésemet már elvesztettem, sőt - meglepetésemre - időnként mintha már irritálna is. Emiatt aztán nem működik az, hogy sokszor nekifutva "jóra hallgassam" az egészet, nincs annyi türelmem.

A kettő közti súlypont folyamatosan változik még a számokon belül is - ahogy írtad: kurvajó részletekkel, finomságokkal - de sajnos számomra a végeredmény: a túltengő negatívumokat nem bírják kiegyensúlyozni a lemez ínyenc megoldásai sem. Sok apró részletét élvezem, de az összhatás messze nem az igazi, sőt...

A lemezről készült írásod - ezúttal is! - nagyon érzékletesre sikerült.