Olvasgatva a topikokban írtakat elgondolkodtam az ismeretségi körömben történtek kapcsán és kérdés kérdés hátán tör elő belőlem.

Lehet-e ép eszű aki megtette, hogy elhagyta akit szeretett ( ha csak nem színjáték volt )

elhagyta a biztos egzisztenciát, elhagyta akik az életét adták, elhagyta akiknek életet adott?

Milyen lehet a lelkiismerete, van -e egyáltalán neki?

Vannak-e emberi érzései, az állat is védi a kölykeit az utolsókig?

Embernek lehet-e egyáltalán nevezni akinek a saját önzése, önimádata mindennél és mindenkinél  fontosabb, ismeri-e "ember lenni mindig minden körülményben"?

Lehet-e gyökerek nélkül élni, vagy már kimosott az agy?

Mit jelent a szó anya, apa, párom, életem társa jóban-rosszban örökké, vagy hamis volt az esküm? Mit jelent a szó fiam, lányom véré a véremből a testem egy -egy darabjai?

Milyen jövő vár rájuk, milyen sebeket okoztam a lelkükben, nem haltak-e bele belül?

Merek-e ,tudok-e tükörbe nézni a történtek után?

Fentiek után milyen jogon osztogatok másoknak tanácsokat,hirdetem a semmi értelmű filozófiámat, van-e józan pillanatom amikor tudok gondolkodni, hogy hány embert taszítottam szenvedésbe és milyen jövő vár rájuk és rám?

 

És még felsorolhatatlan kérdések tömkelege. Ez az én életfilozófiám oroszlán nyelven, mert zsiráf nyelven nem értek.