Gondolom az agy felé ragasztva gondoltad a vékony tömörfát.  Azzal csak annyi a "gondom" hogy én mindent a végleges tengelyen akarok kiegyensúlyozni, minden irányban. Még sugárirányban csak-csak menne, de tengelyirányban már nem tudnám.

Vagy nem tudom hogy gondoltad a felragasztás utáni kiegyensúlyozást.

Azért gondoltam amit gondoltam, mert így besüllyesztve az agyat maradna mozgásterem a felrakás után. Passzosan de még üthetően ülne fel az agyra, már ragasztósan. Előtte persze a a lehető legsimábbra csiszolom a nagy korong külső, csiszolós oldalát hogy a mérőóra ne ugráljon feleslegesen (olyan nagyon) a barázdákon. Aztán ha rácuppant koppanásig, mérőrát elő, ahol kifele ütést mér azzal átellenben hátulról megkocogtat, mér, kocogtat .... ennek a végére szeretnék 1-2, max 3 tized mm ütést elérni (aztán lehet a bilibe ér majd a kezem :D). Ezt meg finom csiszolóvászon+egyenes léc segítségével csökkenteném amennyire lehetséges. Szerintem 1-2 tizedmm ütés egy 300-as tárcsán már nem számít rossznak. Illetve Bari kolléga írta anno hogy ő 300-on 0,13mm ütést mért, azt a korongcsiszolót meg egyszer ki is próbáltam: nem éreztem egyáltalán csiszolás közben ezt az értéket.