ebből arra következtettem hogy a kijárati vágányutakat semmi sem ellenőrizte. (Persze ha le lehetett zárni, az a forgalmistának a dolgát könnyítette, de továbbra is úgy érzem, hogy egy ellenőrző mágnes -kezelt jelző hiányában- nem jelent magasabb biztonságot, mint az egyszerű telefonos kulcsbeolvasás...)

 

A kulcsazonosítók '69-es telepítési kampánynál viszont nem így gondolták. És én sem gondolnám Így. A telefonos kulcsegyeztetéshez képest kizártuk a váltókezelő hibázási lehetőségét. Az más kérdés, hogy valóban csak a szolgálattevő ül a másik végén, és a mozdonyvezető már nem. És a szolgálattevő felügyelet gyakorolhat a kulcsok elzárására is.

 

És van még kijárati fedezőjelzős kulcsazonosítóval kiegészített jelzőberendezésünk is. Amiből csak a bejárati irányjelzés hiányzik (jelfogó, kábelér, optika) hogy bizber ehessen.

 

Egykar-kétkar: mihez kéne hozzányúlnunk, ha egy blokkzár alatt tartott nembiztosított alakjelzős állomásból valami minimál biztbert szeretnénk faragni? (És nem csak műszakilag, hanem jogilag, jóváhagyásilag.) Ahhoz képest, hogy mit jelent csak csupán egy üzemben előre elkészített KA összedrótozása, vagy mechanikai felszerelése.

 

Mondjuk az '50-es években elég szépen teleszórták Polacsekekkel az országot, csak gondolom '56 után elfogyott a pénz.