A sok (és akár többszörös) derítés sajnos az ízanyagból is kivesz, nem csak a színből, úgyhogy csak óvatosan!

A palackozással (szerintem, de pl. üzemi körülmények között nagyon nem így csinálják) azért is érdemes várni tavaszig, mert akkor a télen kissé lehűlő pincében némi borkő is kiválik (legalábbis, ami ki akar). Az ipari körülmények között készülő borokat persze adalékanyagokkal - ebből a szempontból is - stabilizálják, ezért kerülhet már ősszel polcokra pl. az év első bora.

Nyilván a saját pincédben a te döntésed, hogy inkább technológiai (sok élelmiszeripari technológia egészen kis méretekben is megvalósítható, pl. irányított erjesztés, biológiai almasav-bontás, különböző ízvilágnak megfelelő enzimatikus kezelés, borkőstabilizálás stb.) vagy inkább kézműves (ld. kézműves borok definíciója a Kézműves Kiáltványban) bort akarsz készíteni -- vagy dönthetsz úgy is, hogy bizonyos elemeket elfogadsz a technológiai útból, bizonyos elemeket meg kizársz.

Bármilyen megoldást is választasz azonban, nagyon fontos, hogy tudd, hogy mit csinálsz - ha valami félresikerül, egy évet kell várni az újabb próbálkozásra (ezt, sajnos, nagyon megtanultam).

(disclaimer: míg csak pár száz tőkén kacérkodtam a borkészítéssel, kipróbáltam magam is néhány élelmiszer-technológiai eljárást (pl. almasav-bontás), mióta azonban a szőlő és a bor egyre komolyabb számomra, én a kénen kívüli teljes adalékanyag-mentesség útját választottam.)