A Római Birodalom fennállása alatt rabszolgatartó társadalmat tartott fenn. Ha pedig éppenséggel nemcsak férfiakat, hanem nőket is vittek el rabszolgának a legyőzött ellenséges "barbár" népek soraiból, akkor máris meg lehetett az ok a nőknél is arra, hogy a rabszolgasors által még csak fenyegetett, de még szabad nők a szabadságukat mentendően bujdosásra (erdőkben és/vagy egyéb rejtett, és többnyire jól védhető helyeken!), majd ezzel egy időben pedig női amazoncsapatokká szerveződve más "barbár" népek férfiaitól megtanulhatták a fegyverforgatást és a fegyverek elkészítését (lándzsa, dárda, tőr, kard, láncos buzogány, mellvért, vállvért, védőpajzsok, visszacsapó íj és a hozzá való vashegyű nyílvesszők, stb. ...), testi erejüket és állóképességüket pedig a harci gyakorlatok és a tornagyakorlatok állandó szorgalmas gyakorlása révén fejleszthették, erősíthették. A kényszerűségből bujdosó-félnomád életforma pedig törvényszerűen ránevelhette őket az amazon-táboraik megfelelően éber állandó őrzésére, az egymás iránt kölcsönösen felvállalt egymást a bajból mindig kimentő, segítő szándékú áldozatkészségre, szoros és baráti összetartásra, vagyis mindazon tulajdonságokra, amelyek egységessé tudják összekovácsolni a még szerveződőfélben lévő, vagy már frissen összeszerveződött amazoncsapatokat. Mert a közös ellenséggel szembeni bátor ellenállás, és az egymás iránti áldozatkészségen és segítőkészségen alapuló összefogás, a rabszolgasorstól való félelemmel, ill. ennek ellensúlyozásaként az amazoncsapatok védett táborai által az amazon-csapattagok számára nyújtott erős védelemmel összeötvöződve az egyik legnagyobb összekovácsoló és összetartó erő lehet egy-egy ilyen amazoncsapat számára. -- Ami, tegyük hozzá, nemcsak egy amazoncsapat, de bármely olyan hadi csapat esetében igaz, amelyre ellenségei állandó veszélyeket jelentenek.
A római kori rabszolga-felkelésekről itt van pár link:>>
Rabszolgafelkelések
Spartacus (gladiátor)
Első szicíliai rabszolgaháború
Spartacus féle rabszolgafelkelés
A római gladiátorok és a Spartacus-felkelés
A Római Birodalom válsága (A birodalom válsága)
- A Kr. u 3. század elejétől egyre több nép támadta a Római Birodalom határait. A nagyobb támadások elhárítására hatalmas hadsereget kellett fenntartani. Ennek ellátását csak az a adók növelésével tudták biztosítani. Az is előfordult, hogy a szomszédos népek egyszerre három oldalról támadták a birodalmat.
- A császár nem lehetett ott mindenütt. Ilyenkor hadvezéreit küldte a veszélyeztetett helyekre, akiket a győzelmek után katonáik gyakran császárrá kiáltottak ki. Ez súlyos belső harcokhoz vezetett, a császári hatalom meggyengült.
- A nagy hódító háborúk lezárultak, így a rabszolga-utánpótlás is akadozott, gyakran nem volt, aki megművelje a földet. Ezt a gondot enyhítette az a mindinkább terjedő megoldás, hogy a nagybirtokosok szegény szabadokat is alkalmaztak bérlőként.
- A birodalom békéjét és egységét erősítette meg Constantinus császár, amikor megszüntette a keresztényüldözést. Új császári Főváros építtetett, amelyet saját magáról Konstantinápolynak nevezett el.
A népvándorlás kora (Népvándorláskor)