Az egyik leírás szerint az egyik amazon törzs királynője Pentheszileia volt, aki a trójai háborúban a trójai király oldalán segédkezett Tróját megvédeni a görög hadsereg ellen. Amikor azonban Akhilleuszt sikerült megtalálnia hogy végezhessen vele, akkor ambivalens kettős érzés fogta el: megölte ugyan Akhilleuszt, de mivel a szerelmére is nagyon vágyott, ezért a mr haldokló Akhilleuszt megcsókolta, és a görög hőst csak ezután engedte a földre rogyni. -- Hogy ez valóság lehetett-e, avagy csak mítosz volt inkább, azt én nem tudhatom bizonyosan, de így olvsatam... .. .

 

Afelől viszont már jóval több bizonyosság van, hogy kik voltak az amazonok, hol éltek, és hogy milyen haditetteket vittek véghez. Az egyik leírás szerint Anatólia, a Kaukázus-hegység, tehát Grúzia és Örményország, továbbá a mai Délkelet-Törökország és Irán határvidéke, valamint a mai Szíria területén volt a szállásterületük.

 

A szállásterületükön amazon alapításúnak tartják Szmirna (Izmir), Ephesus (Ephesos), Szinope (Sinope), Paphosz (Paphos) városokat, és székhelyüknek (mai szóval élve: fővárosuknak) Pontuszban, a Thermodon folyó mellett Themiskyrát tartották. ((Sinope a Fekete-tenger anatóliai partvidékének középső részén, Szmirna az Égei-tenger partján Chios szigetétől keletre fekvő nagy félsziget mögött a félszöget északi partjánál lévő kis öbölben fekszik, Ephesos városa (ebben az egykori ógörög városban áll Artemisz temploma is, amit állítólag szintén az amazonok emeltettek nem sokkal a városalapítás után a templomban lévő szent szobor köré) ugyanennek a félszigetnek a déli tövétől nem messze áll (de sajnos ma már csak romváros!), Paphos pedig Ciprus szigetének délnyugati partvidékén helyezkedik el, mai beosztás szerint a görög zónában. A görög mitológia szerint Paphos városát tartják Aphrodité szülővárosának, aki itt bukkant fel születésekor a tenger habjaiból.))

Mások szerint Maeotisz tavától húzódtak ide, sőt, Itáliában is megtelepedtek. Plinius a messze Ázsiába helyezi az amazonok földjét, a Kaukázus vidékére, vagy a Kaszpi-tó környékére. Strabón szerint is a Kaukázus vidékén élő ősi törzsekről van szó, akik hittek az anyatermészetben. Az Iliászban mint „férfi- ként harcolók” szerepelnek, s a trójai háborúban a régi rend, a matriarchátuspárti városvédők oldalán vettek részt, az atyajogúságot követő támadókkal szemben. Nagy Sándor történetírói is megemlítik az amazonok látogatását. Aztán köd előttük, köd utánuk, mintha a patriarchátus több hullámban zajló támadásai elől eltűntek volna Anatólia és Örményföld, vagy Baktria titokzatos hegyei közt.

 

Harci cselekedeteikről azt lehet tudni, hogy hosszú ideig rettegésben tartották a mai Görögország területén Attikát, Boiótiát, és Athént, amely legalább öt fenyegetést kapott tőlük, amit legalább egy ízben be is váltottak, és lekaszabolták a város lakosságának és hadseregének bő felét.

 

Egyesek vitatják az amazonoknak, mint néptörzsnek a létét, s állítják, az ókori forrásokban keverednek a tények, a mítoszok és a férfifantázia képei. Történelmileg feltételezik, hogy az amazonok az indoeurópai törzsek beáramlásával harcoló nép lehetett, egyébként a másság megtestesítőiként szerepelnek: a természetes renddel szemközt álló rendellenesség gyanánt.

Az ókori források szerint az amazonok harcias, nomadizáló életet éltek és ennek megfelelő társadalmat hoztak létre. Vallásgyakorlatukban a korabeli kisázsiai hagyományoknak megfelelően megszemélyesítették a természet erőit, hittek a négy alapelem, a Föld, Víz, Tűz és az Ég alkotó energiájában, a Napban és a Holdban.

Zárt közösségben éltek, amelyben a férfiak csak mint szolgák lehettek jelen vagy még úgy sem. Nőkirályi rendszerben szerveződtek, több uralkodónőt neveztek Hüppolitának, a „lovak szabadon bocsátójának”. Közbevetően jegyezzük meg, hogy az indiai hatalmi gyakorlatban a császárság szerveződése egy ló szabadon bocsátásával jár együtt, s a ló nyomában járó sereg meghódolásra kényszeríti a jószág által bejárt területek fejedelmeit.

Nők irányították az amazonok országát, ők végezték a papi feladatokat, tanítottak, ismertek minden tudományt, gazdálkodtak, betanították lovaikat, és harcoltak, meg persze gyermekeket is szültek, de nem szerelemből vagy házasság révén. Évente egyszer közel engedték magukhoz a szomszédos állam férfiúit, vagy a foglyul ejtett rabokat. A kiválasztottak kerülhettek szerelmi kapcsolatba az amazonokkal, akik a leánygyermekeket megtartották maguknak, gondosan felnevelték, a fiúkat vagy elküldték apjukhoz, vagy megcsonkították, megölték.

 

Eredetük:>>

Az amazonok legendás eredetét a szkítákra vezetik vissza. Egyes vélemények szerint Héraklész elől a szkítákhoz menekültek, mások viszont úgy tartják, egyenesen szkíta nők voltak, hiszen egykor a szkíta népeknél is a matriarchátus volt érvényben, s a nők gyakran indítottak ott háborút az ázsiai partvidék ellen. A szkíta-amazon kapcsolattal sokan foglalkoztak, a történelem azonos kora és helye volt a két nép életterülete. A régészeti kutatások alapján az Ural tájékán vagy a mai Irán területén élhettek az amazonok az időszámításunk előtti IV-I. században. Iráni eredetük kétséges, mivel azt biztosan tudjuk, hogy az ókori perzsa források nem említik rokon népként a szkítákat, így a velük rokon szarmatákat sem. Kulturális kölcsönhatás természetesen lehetett. A szarmata és szauromata, hun és mongol matriarchátus népei között is kereshetjük az amazonok eurázsiai gyökereit és párhuzamait, de vannak török területről szóló leírások is.

A szarmata kultúra az időszámításunk előtti VI-IV. században virágzott, a szkíták szomszédjaként. A korai szarmata kultúrát a görög szerzők az i.e. VI-II. században említik, a Volga, a Don és a Fekete-tenger környékén, míg a késői szarmata népek az időszámításunk szerinti I-IV. században éltek. A szarmata lányokat csak akkor tekintették felnőttnek, ha már megöltek egy férfit a csatában. Hérodotosz szerint a szarmaták az amazonok és szkíták nászából származtak. Egy 1770 körüli ismeretlen londoni térképész görög források alapján az ázsiai szarmataföldtől (Sarmatia Asiatica) északra teszi az amazonok országát.

Ezt az elképzelést támasztja alá Jeannine Davis- Kimball amerikai kutató is, aki az orosz sztyeppén végzett ásatásai során női harcosok sírjaira bukkant. A területen kizárólag női halottakat találtak s a csontvázak több mint kétezer évesek. A harcosokkal együtt temették el fegyvereiket is, nyílvesszőket, tőröket és kardokat, s a kutató szerint harci fegyverekről van szó, mert más régészeti ásatások kimutatták, hogy a környéken nagyon keveset vadásztak. A sírok az időszámítás előtti 600-200 közötti időből származnak. Ezek, valamint a szibériai Altai-vidéken föllelt, kurgánokba temetett harcosnők sírleletei alátámasztják a görög mitológiában szereplő leírásokat az amazonokról.

 

Vallásuk, istenőjük:>>

A paleolitikum és a neolitikum korában elterjedt volt a Magna Mater imádata. A kultusz középpontjában az Istennő állt, aki többféle formában jelent meg. Az Istennő szimbolizálta az életet, a megújulást, az átváltozást. A későbbi és főleg a görög időkben kerültek előtérbe a harcias férfiak, akik a maguk szolgálatába állították a nőket. Meglehet, az amazonok esetében a matriarchális társadalom egy speciális továbbéléséről van szó?

 

Cikk róluk itt alább:>>

Amazonok (Nőuralom szerte a Földtekén)