Ez az álláspont teljes egészében megfelel a kor modern európai szemléletének, Franciaországban is csupán egy nemzet létezett és létezik, a francia. Nem a mostani politikai konstelláció alapján kell megítélni, hanem saját korában. (S a "legeurópaibb" franciákat hoztam fel példának, nem a szerbeket vagy oroszokat, pedig megtehetném, a világ első belarusz nyelvű iskoláját 1916-ban a németek nyitották Minszkben, államalkotó nemzetnek pedig sosem tekintették őket a cári birodalomban...)

A témának nem vagyok specialistája, de volt szerb nyelvű oktatás Magyarszágon (tehát csak keveselhették) , mint ahogy szlovák vagy román is (a románt ismerem, Erdélyben fejlettebb volt, mint a Kárpátokon túl, igaz ez a könyvkiadásra, újságokra is). 

Az, hogy nem ismerte el őket államalkotó nemzetnek abban az időben teljesen megfelelt az európai gyakorlatnak.

Viszont az ellenségeskedés nem ezért tört ki a Délvidéken, hanem mert megindultak a Dunán átkelve a "szerb" önkéntesek, a pópák kvázi ördögnek kiáltották ki a magyarokat és elkezdték a mészárlást... kb. ez volt a folyamat a románokkal kapcsolatban is (Axente Sever és Avram Iancu), bár ott annyival bonyolultabb a helyzet, hogy a bukaresti haladáspárti románokkal végig jó kapcsolata volt Kossuthéknak, ergo onnan nem érkeztek önkéntes martalócok.

A Habsburgok horvát - szlovák - szerb - román vonalon kifejtett aktív magyarellenes háttérmunkája dokumentált, ha nagyon szeretnéd keresek majd rá közhiteles forrást. Egyébként elég csupán arra utalni, hogy a szerb és román határőr ezredeket a magyarok ellen fordították (ha ez nem történik meg a két lázongást a Magyar Királyság reguláris hadserege néhány hét alatt leveri).

Egyébként elárulnád, hogy miért utálod ennyire Kossuthot?