"Ha várunk végtelen ideig..."

A levezetés valószínűleg igaz, és feltételezem, hogy a következtetés is. Nem is akarok vele kapcsolatban ellenvetést.

Ám "Kaporszakálufülenagy" a 7235-ben célzott valamiféle maximális rendezettségre, illetve a minimális (=0?) entrópiára. Nos, ha nem előrefelé gondolkodunk - ahogyan a levezetés sugallja - hanem visszafelé az időben (a BigBang is erre alapoz), akkor a zárt rendszer entrópiája mindig egy előző - kisebb entrópiájú - állapotból kerül a későbbi nagyobba. Azaz - mondjuk úgy - időben visszafelé egyre kisebb értékűnek kellene lennie. Kérdés: van-e minimuma? Ha nincs, akkor az entrópia egy olyan mennyiség amely bármely értékénél mindig van kisebb érték, azaz a rendezettség akármilyen nagy is lehet. Ha pedig van minimuma, akkor van-e olyan időpillanat (visszafelé), amikor ezt az értéket felveszi, pontosabban: ebből az értékből indul? Ugyanis ettől a pillanattól létezik idő, de ez előtt már nem.

Ha a fenti gondolatmenet helytelen (pl. "zagyvaság"), annak csak az lehet az oka, hogy az entrópia nem egy mérhető, fizikai mennyiség, hanem inkább metafizikai, amiről filozofálhatunk kedvünkre. Mint pl. a virágok szépségéről, amelyek közül egyesek szebbek, mások kevésbé, de mivel fizikailag e szépség nem mérhető, ezért nem tartozik a szépség a tudományos gondolkodás témakörébe...

Vagy pedig az előző bekezdés gondolata is hibás. De akkor jó lenne már tudni, hogy hogyan is gondolkodhatunk helyesen, feltéve, hogy betartjuk a tudományos módszer minden aspektusát, és nem szabunk gátat a helyes tudományos gondolkodás semmilyen irányának (ellentétben a középkor efféle szokásaival).