Rendezettség és rendezetlenség

A végtelen idő számomra azt jelenti, hogy nincs iránya, nincs kezdete és vége.  

Definícióm szerint, a zárt rendszer nem más, mint a mindenség teljes halmaza, amelynek nem része a semmi, mert az a nincs. Amikor a rendezetlenség mértéke maximális, vagyis az entrópia tovább már nem növelhető, a mindenség energia szintje egy skalár állandó, szintre beáll.

Viszont minden egyes legkisebb elemének, a téridő kvantumainak energiája a nulla (térnyelő) és a maximum (térforrás) között ingadozik. A zárt rendszer maximális rendezettsége esetén nulla az entrópia értéke. Ez azt jelenti, hogy a téridő kvantumainak azonos időben, azonos helyen, vagyis egyetlen pontban nullaenergiájú állapotban kell lenni. Ebben a feltételezett pontban nincs mozgás, nincs tér, nincs idő, vagyis téridő. Ez a tökéletes egyensúlytalanság állapota lenne, ami a semmi javára jönne létre. A tökéletes egyensúly azonban csak a teljes halmazra, vagyis a mindenségre vonatozik. Annak részhalmazai között fellépő szimmetriasértések sorozata az, ami létrehozza az általunk észlelt és nem észlelhető valóságot. Egyes részhalmazokban, lokális univerzumokban csökken, másokban növekszik az entrópia mértéke a téridő tágulása, vagy zsugorodása függvényében. A téridő ott tágul, ahol a térkvantumok forrásaik által gyarapodnak, és ott zsugorodik, ahol a térnyelők által fogyatkoznak.