Hát ez nem ennyire fekete-fehér szerintem, többnyire nem a "basszunk ki apuval" van a háttérben, hanem "sérüljön minél kevésbé a gyerek"... Azt is nehéz feldolgozni, hogy mostantól apu+anyu nem egy egység, de azt hogy anyu helyett van egy új feleség, az ezzel egy körben szerintem emészthetetlen egy gyereknek.. Fokozatokat kell tartani. Tiltani hülyeség, de nyilván az sem működik, hogy múlt héten még egy család voltunk, holnaptól meg hétvégén ott vagy apuval és ezzel az új nagyon kedves nénivel (esetleg az a gyerek aki még egy éjszakát nem töltött korábban az anyja nélkül...). Hozzátartozik (tapasztalat), hogy az nagyon ritka, hogy apu simán lelép és onnantól az új nő felé fordul minden figyelme. Megy ott még hónapokig csiki-csuki, jajmegbántam, kezdjükújra, milenneha, stb. Nyilván ameddig az ember abban reménykedik, hogy a másiknak "megjön az esze", amíg van arra 1% esély, hogy újra egy család lesznek, addig - nem hazugságból, nem az illúzió fenntartásából, mert a gyerek felé továbbra is megy, hogy anya meg apa mostantól külön van, ennek a csiki-csukinak nem lehet kitenni... - szóval addig jó, ha nem merül bele az új kapcsolatába a gyerek.. Mert ki tudja meddig tart, a másik oldal is meddig bírja ezt a csiki-csukit? Hazajön-e újra az apa és ha igen, akkor miként dolgozza fel a gyerek az új nőt..? A legtöbb szeretői viszonyból kialakult kapcsolat tönkremegy, mert szar alapokra épül, és mert többnyire azért van rá szüksége a kilépő félnek, mert enélkül nem lenne elég ereje befejezni a házasságát. Dobbantó.  Van, hogy életre szóló találkozás ez, hogy későn találta meg az igazit de ez szerintem nagyon ritka és akkor ez a csiki-csuki, meggondoltam magam, téged is szeretlek típusú szenvedés sincs..És persze a gyerekek rugalmasak meg mindent kibírnak meg nem kell burokban nevelni őket, de szerintem már az is óriási rugalmasság hogy egy válást feldolgoznak. Az új kapcsolatba menjen a gyerek akkor, ha a) már feldolgozta a válást (akkor tökmindegy hogy az új barinő idegbeteg/6 gyereke van/kicsapongó életet él - mert tudja már, hogy mi a kialakult rend, tudja, hogy az apját nem veszítette el, az élete kicsit megváltozott de biztonságban van, bármi legyen is.) b) nem dolgozta még fel a válást, de már bebizonyosodott, hogy apu új kapcsolata életképes (mondjuk apu már nem él házastársi jogaival otthon). Egyébként tipikusan a házasságból kilépő és az új kacagó harmadik, akik azt gondolják, a gyerekek ezt marha lazán veszik. Ezt gondolják, mert nem látják, vagy nem akarják látni mit okoz ez egy gyerekben. Még egy felnőtt számára is nagyon megterhelő a szülei válása, egy gyereknek meg nincs hozzá még meg a megfelelő szókincse se, hogy "kibeszélje" magából, nem beszélve róla, hogy minden gyerek azt hiszi, hogy ő a szülei válásának okozója, teljesen mindegy, mit és hogyan mondunk el neki... Most komolyan, képzeld el a szitut, nem gyerek vagy már, felnőtt. Szüleid bejelentik, hogy válnak. Most. Most lett elég. (tételezzük fel hogy együtt élnek és nem elváltak már 20 éve, mert akkor nem fogod tudni elképzelni :) ). És innentől neked apáddal nincs lehetőséged négyszemközt beszélni, csak az "új felesége" jelenlétében mert ha találkozol vele akkor ő is ott van. Csinos, anyádnál fiatalabb, tökre megérted a váltást :) Kedves, jól főz, elhalmoz mindennel, apád kivirult. Anyád rászokott a cigire, esténként sírva alszik el. Mennyire más ezt így befogadni, mint ha "elsiratod" a szüleid házasságát és utána kerül képbe apád új barátnője, akinek így még örülni is tudsz..