Törölt nick Creative Commons License 2016.09.04 0 3 2071

Ez csak a Kis-Bükk, ha úgy tetszik az Ó-Bükk, de a túra az nagyon szép, és tanulságos:

 

Partizán út Hangonyi-tó-Borsodnádasd,
avagy időutazás a piroson

 

Prológus
Túra előtti hétvége, Balatonon a családdal...
Zamárdi szabadstrand, kávézó a parton. Egy erős feketére várakozom éppen a pultnál, mikor mögöttem egy kellemes bariton csendül fel:
-... szép is az a Partizán túra, bizony milyen szép..!
Megfordulok mint akit villám csapott, és vajon kit látnak szemeim kényelmesen elnyúlva egy bambuszfotelben a kávézó teraszán??
Hát persze! Tavaszi Széll mosolyog kajánul a képembe, akivel pár napja már e-mailt váltottunk a Partizán út teljesítése kapcsán...
Véletlenek? Nincsenek. Szerintem. :-)

 

A Hangonyi-tó a Heves-Borsodi dombság hegyvidék egyik felkapott horgászparadicsoma, éppen horgászverseny van készülőben, de van még hely bőven a tó melletti parkolóban az autónk számára, nyugodt szívvel parkolunk le a meseszép környezetben megbúvó kis tó partján.
Rövid készülődés után elindulunk. Az ódon és a frissen felfestett piros jelzések is egyaránt szépen vezetnek a tó mellett kanyargó széles szekérúton. Kényelmes tempóban, beszélgetve haladunk a Vermes-völgy szélén, de pontosan tudjuk hogy a kis útjelző fa táblácska szerint 3 km-re lévő Vizes-völgy nem véletlenül kaphatta ezt az elnevezést, így aztán készülünk is lelkileg a komolyabb megpróbáltatásokra...
Készültünk, de nem volt vészes. Egy völgytalpon vezető egykori szekérúton csapattunk, derékig érő aljnövényzet, vaddisznó-dagonyák, aztán vagy mi vagyunk már túl elfogadóak, vagy csak elbeszélgettük a nehezét, de gond nélkül értük el a völgyből kikapaszkodó utat, majd az egykori Járnokfői-tanya romjainak a környékét.
Egy irányváltásnál párjukat ritkító méretű, talán nem túlzok ha azt mondom, az ország legnagyobb piros jelzései mutatták az utat, jót derültünk rajtuk.
A Felső-tölgyes vidékén éppen a tölgyesek aktív letermelése miatt szép kilátások adódtak a környező hegyekre, barátom folyamatos GPS-es adat-közvetítésének köszönhetően tudtam én is hogy utunk 400 méteres magasság körül hullámzik folyamatosan.
A megmaradt fákon felbukkantak az első archaikus, a fa törzsébe immár extrém módon beépült egykori útjelző lemeztáblák is, melyeknél percekre megálltunk, és megpróbáltuk kisilabizálni hogy mi is lehetett rájuk írva... többnyire sikerült is.

1. indulás a Hangonyi-tótól...

2. a Teresznek-völgy

3. Palina e.h. bélyegzőhely 


Intermezzo:
Ezek a táblák, a régi-régi piros jelzések, az olykor benőtt utak mind-mind erősítették bennünk azt az érzést, hogy ez az útvonal bizony már picit talán a múlté, a '70-es évek turista-romantikája köszönt vissza szinte minden percben, minden öregebb fáról.
Ami egykoron ennek a túrának az ideológiáját adta, az egykoron járt, ma már benőtt utak, a térképen jelölt, de már nem létező épületek, a régi, szétnőtt piros jelzések mind mind a turistaság hőskorának az elmúlását hirdették számunkra. Örültünk hogy még, egy pillanatra részünk lehetett benne. Egy letűnőben lévő korszak utolsó mozzanatait csíptük meg...


Egy éles kanyarral fordultunk be a kezdetben szűk, gyönyörű bükkösökkel tarkított Teresznek-völgybe, itt egyből két tábla is fogadott minket, felirataik olvashatóak voltak:
"Borsodnádasd 4 óra" "forrás a vikkendháznál 10 perc"
Borsodnádasd 4 óra? Na akkor az nekünk 6, jegyzi meg csibészes mosollyal a szája szegletében Tavaszi Széll. Jóvanna, értem én a célzást, értem, majd nem bámészkodok annyit!
(végül belefértünk bőven a 4 órába...)
A Teresznek-völgy éppen mint a mesében, a vikkendháznak már ugyan csak a nyoma van meg, de aki itt vikkendezhetett valaha az kb a Piroska és a Farkas meséből a nagymama kunyhójában érezhette magát, az erdő ölelésében, (farkas nélkül.)
Palinapuszta előtt erdei aszfaltutat érünk, érkezik balróla sárga jelzés, "hadi út", írja egy táblácska a sárgáról...hümmm?
(utánanéztem, a 100km a Vörös Hadsereg Útján nevezetű túra egy szakasza volt ez)
Az erdészház előtti szakaszon tobzódtunk a fémtáblákban, elképesztő módon és mértékben fogadták magukba a fák ezeket a '60-as évekbeli turistatörténeti emlékeket!

fémtáblák...

1. Borsodnádasd 4 óra, alatta "forrás a vikkendháznál 10 perc"

2. 1. - passz, másik: "Szarvaskői-nyereg", azaz a mai Ökörhegy-nyereg

3. Ökörhegyi-nyereg /Szarvaskő-nyereg/ 


Maga az erdészház sajnos elhagyatott, pusztul, de még egyben van, menthető lenne. Feljegyezzük a számot az igazolófüzetbe, és nekiveselkedünk a szintábra szerinti második komoly kihívásnak, a Cinókás-völgyben felkapaszkodunk ismét 450m környékére, a Cinókás-orom, majd a Vajdavár irányába.
Ismét bőven 400 méter felett vagyunk, Heves és Borsod megye határán hosszan kanyarog együtt a Partizán út piros jelzése a megyehatárral, itt-ott szép kilátást biztosítva a környező hegységekre.
-Milyen hegy lehet az ott? -kérdezi túratársam
- A Szilvás-kő néz ki így oldalról, de az szerintem messzebb van. -válaszoltam neki, aztán mikor picit később a Szilvás-kőnek vélt hegy mögött felbukkant a Salgóvár, majd a Karancs 727 méteres csúcsa akkor bizonyossá vált hogy nem tévedtem, tényleg a Szilvás-kő dupla púpja volt az.
A Kohász Kék útvonalával pár száz méteren együtt megy a Partizán Piros, aztán egy erősebb kaptató, majd Vajdavár alól egy szép kilátás a Bükk felé (a Bélkővel természetesen :-) ) és megindul az ereszkedés a Remete-völgyben Borsodnádasd irányába.

Laza, kocogós ereszkedés, folyamatos beszélgetés, majd az ominózus "Hangonyitó 15km" Junoszty fémtáblácska következett így sorban. Borsodnádasd előtt még átbeszéltük a világ dolgait, visszapillantva elköszöntünk a hátunk mögött kukucskáló Vajdavártól, majd a borsodnádasdi művelődési ház bélyegzőjét beszerezve megkezdtük a logisztikát Ózdon át vissza a Hangonyi tónál hagyott kocsihoz.

1. kilátás a Medves-vidékre

2. az "igazi Bükk" felé a Vajdavár alól

3. Borsodnádasd határában

4. a nap táblája :-)

 

Epilógus:
Wenzel Péter már várt minket, csöngetnünk sem kellett, jött ki elénk a kapuba. Felesége túrós batyut sütött nekünk.
(az előbb ettem meg amit csomagolt belőle az útra, nagyon finom volt...)
Vittem egy laptopot, átnéztük a Kohász Kéktúra fotóimat, kérdezett, válaszoltam, majd a Partizán túra fotóit is megnéztük közösen, mielőtt a jelvényt megkaptuk. Mesélt Ózdról, a kohászatról, a régi turistákról, mindenről.
Az ilyen idős, sokat látott emberek óriási értékei, szinte lexikonjai egy-egy vidéknek, kifogyhatatlan információ mennyiséggel.
Isten éltesse őket sokáig!

 konfartibi Partizán-túra című albuma az Indafotón