Az utóbbi időben már nagyon hiányzott egy kis gyalogos reppentyűzés, hát kicsattogtunk az Egedre. DNY-i szél, aminek se az iránya, se az ereje nem volt állandó. Gyenge napsütés, így a gyöngyöző termikbubikban sem igazán lehetett bízni. De az akarat megvolt, és mire felértünk, addigra egy Aircross U cross-t lovagló ernyős megmutatta, hogy azért fent lehet maradni. Kiváló festék volt, de azért az a fránya szél végül őt se tartotta túl sokáig. Időnként úgy leállt, hogy csak lefelé lehetett menni, mert nem tartott semmit. Mi azért terítettünk Csabival.
Először Csabi startolt, majd kisvártatva én is. Szűk, gyenge emelésekkel kezdtük, amik erősödtek. A szélirány nagyon változó volt. egyszer déli irányba, máskor Ny-i irányba kellett helyezkedni. Nem volt egyszerű, de most már nekem is van gyors ernyőm, így tudtam cikázni ide-oda, mikor arra volt szükség. Aztán nekem is leállt a szél és jött az a fránya lerohadás. A vicc az volt, hogy mire a leszálló fölé értem, addigra visszaerősödött, és emelgetett is. De annyira dobálós, turbulens lett, hogy inkább lassan lefelé fordulózgatva, nyolcasozva koptattam a magasságom.
Eredmény; szűk háromnegyed óra, plusz 200 m magasságnyerés, +-2-es varió, meg egy újabb Eged firka.
(videoanyag is készült. Remélem használható lesz egy hangulatos youtube-kisfilmhez)