:-)))
SZÁLL AZ ÖKÖRNYÁL
Fölöttem száll az ökörnyál.
Kivonta kardját az ősz.
Téblábol, fut a levél már.
Szőlő-mama gyöngyöt kötöz.
Kanizsa József
*
A pók lábaival, testsúlyával alkotott fehér, hosszan húzott selyemszál..., a pókselyem..., népiesen ökörnyál.
Láthatatlan (súrló, húzó, taszító...), légköri erők játéka irányítja a pókok légi útját, mely felemeli a beléjük kapaszkodó apró élőlényt... Így repülnek, teljes szélcsendes időben is magasra, távolra még a nagyobb testű pókok is.
Napos, őszi időben furcsa jelenség a levegőben lengedező, szállongó, gyöngyházfényű, vékony fonal.
Az ökörnyál „mondjuk azt”, hogy a pókok ,,sárkányrepülői", melynek segítségével igen hosszú utat tesznek meg, „hétmérföldes pókcsizmát” húzva!
Legenda a fehér pókhálókat Szűz Máriára vezeti vissza, aki ősszel sok más szűzzel járja a természetet és selyemmel szövi be a tájat. Sokan úgy hiszik, hogy a fénylő szálak abból a köpenyből származnak, melyet Mária mennybemenetelekor viselt...
Máshol azt hallottam, hogy amikor a tündérek ökörnyállal terítik be a pázsitot és a bokrokat, jó idő várható, s ha belegabalyodunk Mária fonalainak valamelyikébe, az annak a jele, hogy az angyalok óvnak az ártó erőktől...
*
ÖKÖRNYÁL (egy apró pókocska utazása)
Dideregve, félve botorkáltam a fűszálak között ahhoz a magas fához, amit születésem után azonnal megcsodáltam! Pompás volt, az ősz csodás színek kavalkádját festette rá,és én tudtam, hogy mennem kell, egyre közelebb és egyre feljebb. Már nem féltem, nem is tehettem hiszen, én farkas vagyok a pókok között! A legbátrabb a legerősebb, valamit hallottam, megzörrent az avar körülöttem, voltak ott mások is… többen igyekeztünk a fa irányába! Fel-fel a magasba! Fáradtam, de éreztem egyre közelebb vagyok ahhoz a szép kékes valamihez ott a fa felett! Valamit húztam magam után, valami hosszú vékony micsodát, s egyszer csak a lábaim már nem tudtak kapaszkodni, belemerültem a semmibe és csak repültem…nem tudom mi ez…de jó…egészen kicsi volt alattam minden, minden, ami eddig hatalmasnak és félelmetesnek tűnt…most olyan kicsik, mint…nem tudom milyen messze repültem, egyszer csak elkezdtem zuhanni, az a fonal ami eddig fenntartott… nélkülem, tovaszállt….
egyre közeledett a föld…..
Ősz van!
Fúj…. Anyu mi ez? Valami rám ragadt az arcomra valami ragadós izé…. és nézd…ott a rét és a fák is tele vannak ezzel a vékony fonallal….
Ez az ökörnyál! Érdekes története vannak, elmesélem…
...és akkor, csak zuhan a föld felé a kis farkaspók, egy új világ, és egy új otthon felé!
(Számomra ismeretlen szerző – köszönöm!)
*
A PÉK PÓKJA
Az apróka
pók-apóka,
s a porhanyó
potrohú
pókanyó
a pékségben
a szennyezett
mennyezetre
nyálból való
máló
hálót
font, -
pont.
A kópé
póknép
pótlék-
hálókat eresztve
keresztbe
a pókasztal fölött,
hálóból ebédlőt kötött.
Félt a péppel pepecselő pék,
hogy odapök
a pók,
illetve a liszttel
hintett púpos pépre tisztel.
Ezért leseperte az apróka
pókpárt a padlóra.
Csattant a fapapucs -
Fuccs!
Így járt pórul a két pupák
pék
pók.
Pukk.
Romhányi József
:-)))
