Ez egy emblematikus mondás, azt hiszem, annak az ideológiának ez képezte az egyik sarokkövét.



A 40-es villamost találtam ilyen társadalmi munkára példának:

"1947-ben a BSzKRt egy új villamosvonalat nyitott meg, mely a lőrinci villamosvégállomástól, azaz a Béke tértől indult el Pestimre felé. Útvonala a Királyhágó és a Nemes utcán vezetett, egészen a Stefánia utcáig, egyetlen vágányon, kitérőkkel. A vonalat 1955-ben meghosszabbították a Vasút utcáig, azaz Pestimre vasútállomásig, ahol az 51-es villamos végállomása is volt.

A vágányépítés társadalmi munkában zajlott, a környékbeliek végezték, közülük sokan tudnának erről mesélni, hiszen ez még nem is volt olyan nagyon régen! A vágányokat aztán 1960-ban a végállomásnál össze is kötötték az 51-eséivel (az 51-es bekanyarodott ide, de nem ment tovább a saroknál, csak ha a kispesti kocsiszínbe tartott hazafelé), de kapcsolódó forgalom nem volt.

A vég 1975. augusztus 5-én jött el, amikor az itt közlekedő 40-es villamost a kis kihasználtságra hivatkozva megszüntették. A vágányokat nem bontották el, üzemi összeköttetésként szolgáltak az 51-es külső szakasza számára. Mára persze már eltűntek a sínek, bár az egykori felsővezetéktartó oszlopok egy része még megvan."

Nem egy rossz dolog, ha az emberek összefognak, és megépítenek valamit, vagy legalábbis részt vesznek benne (nem úgy, mint a GULAG-on, azért azt hozzátenném !), hanem ott lenni kéne valami kontinuitásnak, folyamatosságnak, hogy a későbbi korszakok vezetői ezt respektálják, nem pedig az emlékét is kiradírozzák, ahogy például itt is.

Sok magyar vasútvonal épült helyiérdekűnek, az akkori települési önkormányzatok összefogásával, amit a MÁV átvett, aztán mára rég elvitte őket a Koncepció, vagy egy-egy későbbi koncepció. De járt így néhány a budapesti HÉV vonalaiból is, a kisvasutakról meg pont itt nem kell beszélnem -  Anyám, ha annak a sok vonalnak csak a fele meglenne...

Aztán volt, amikor a társadalmi munka elvárás volt, mint az Eszme része. Épültek strandok, sportpályák, vidám parkok, kultúrházak, azzal, hogy az építők majd ingyen vehetik őket igénybe, vagy legalábbis nagy kedvezménnyel, aztán ez egy-két ünnep után elmaradt. A kultúrházakat valahogy nehezen tudták megtölteni élettel, a fazekaskörnek agyag kellett volna, a kőfaragónak kő, a modellvasutast meg se merem említeni... maximum a lakossági adakozást tudták ajánlani , vagy egy kis plusz társadalmi munkát... Még a kocsma részük működött legjobban. 

Ma jön a dózer, épülnek a helyükre plázák, benzinkutak, hipersportközpontok, a fiatalok meg csodálkoznak, hogy: a nagypapa marha fejjel ezért lapátolt annak idején, megnézhetik, hogy engem mikor visznek be ilyennel az erdőbe...

Na, szóval, egyfelől azt látnám, hogy valami koncepció lenne (nem olyan, mint az volt...), hogy végül is mint akarnak a nagyvasutakkal, a kisvasutakkal,  ahol van, a villamoshálózattal, de rendszerben gondolkodva, nem Egy Nagy Projekt-ekben, és valahogy beleilleszkedve a meglévőbe. Attól a civil szerveződéseket támogathatnák, persze. Valahol, ha az egészben valami átfogót látna az ember. Na, jó egészséget kívánok, ki kell kapálni a váltókat a gazból, meg petróleumot tölteni a lámpákba...