Jó öreg Fedrigo, de megöregedett. Meg sem ismertem volna a videón. Három dolog maradt meg bennem nagyon belőle. Az egyik, hogy mekkora baszott nagy orra van, amin nem csak a csapattársai, de ő maga is poénkodott. A másik egy nagyon régi szakasz, amikor még Bouyges Telecom színekben győzött a Touron, és az őszinte öröme, ahogyan fogta utána a fejét. Emlékszem, Comesso olasz szokás szerint végignyaralta a szökést, biztos voltam benne, hogy az utolsó 100 méteren feltámad. Így is történt, de Fedrigo mégis lenyomta. Azon ritka napok egyike volt, amikor az győzött, aki a legjobban megdolgozott érte, és nem sikerült sumák módon beelőzni a végén. A harmadik pedig amikor Txurrukával ketten egész nap szökésben voltak, és az utolsó kilométeren belül fogták meg őket. Mielőtt beérte őket a sor, kezet fogtak, és együtt gurultak be a célba. Szép gesztus volt volt mindkettőjüktől a másik felé. Jó srác volt, szerintem őt mindenki kedvelte.