"még apuval sem engedjük el"

 

Apu le van korlátozva, férfi, nem érthet hozzá Arankám, hogy milyen is az, hogy gyereket nevelünk mi nők!

 

Komolyra fordítva a szót - a gyerek azt szokja meg, abba nő bele, ami körülveszi. Ajánlom figyelmedbe Berta Jani Juli történetét. Ők ha jól emlékszem három kisgyerekkel járták végig a kéktúrát úgy, hogy ha emlékszem a legkisebb pelenkás volt. 

Nagyon belém vésődött az egyik történetük. Már nem emlékszem hol jártak, de szikkasztó nyár volt és mire a szállásra értek, a szülők annyira kipurcantak, hogy muszáj volt ledőlniük. A nagyobbik gyerek meg szó nélkül tisztába tette a kicsit, a középső meg kipakolt. Azt hiszem ők családdá, csapattá értek a túra alatt.

 

Ha a gyerek olyan családba érkezik, ahol a szülők túráznak és boldogok a hobbijukkal, akkor a gyerek is szeretni fogja. Tény, hogy nem lehet 30km-re elmenni egy palack vízzel egy kisgyerek esetén, de simán el lehet vinni kisebb távokra még ha kicsi is.

 

Ami a hátizsákban gyereket illeti - ma már nem hátizsákok vannak, hanem hordozókendők. Amelyeknek pszichológiailag és fizikálisan is többszörösen  le van tesztelve a pozitív hatásuk. Ahogy régen a parasztasszonyok a hátukra tekert rongyba tett gyerekkel végezték a munkát, úgy ma egy anyuka is el tud így menni túrázni. Ráadásul a gyereknek ez jó, mert végig oda tud bújni anyához, tiszta levegőn van, és ha ügyesen irányítod a figyelmét - már amikor nem alszik el - akkor épp úgy érdekes lesz számára, amit lát, mintha a homokot lapátolná Zsoltikával. 

 

Mindenki máshogy neveli a gyerekét, ettől lesz minden család más és ettől lesz többek közt minden ember más. 

 

 

És Zozó, most nézd meg, mennyi dislike fog jönni! HEV és Güszi már hegyezi is a gombot :D