Szent Gallus ( 550 - 640 ) ír szerzetes és misszionárius, a Boden tó környékén térített főleg.

Írországban született. 590 körül Luxeuil apátságban élt, ahol Szent Kolumbán tanítványa volt.

610-ben elmentek téríteni együtt Alemannia területére, a Boden tó vidékére.

Tuggen településen nemes egyszerűséggel bedobták az istenek szobrait a tóba, ez nem tetszett a helyieknek és távozniuk kellett. Azután Bregenzbe mentek ahol létezett már egy keresztény közösség. Majd Arbon településre, ahol szintén éltek keresztények.

Később Kolumbán és a többiek Itáliába távoztak, Bobbio településre. Gallus maradt, mert előtte megbetegedett.

612-ben az Arbon környéki erdőkbe távozott, majd megállt egy vízesésnél, itt belesett egy tüskés bokorba, ezt isteni jelként értelmezte és ott épített remetelakot magának, itt jött létre később Szent Gallen. 

Szent Gallus és a medve

Miközben társa Hiltibod aludt és ő ébren volt, megjelent egy medve. Gallus nem ijedt meg tőle, megparancsolta neki Isten nevében hogy dobjon fát a tűzre, a medve meg is tette, ezután adott neki egy darab kenyeret és a medve távozott. 

A medve lett Szent Gallus és Szent Gallen település jelképe.

Gallus és társai építettek egy remetelakot, voltak diákjai és harcolt a pogányság ellen. 

612-ben az alemann Gunzo herceg zsinatot hívott össze, ahol ott voltak az alemann előkelők és egyházi vezetők, hogy legyen új püspöke Konstanznak. Gallust akarta püspöknek mert meggyógyította lányát Fridiburgát egy komoly betegségből, de ő nem vállalta és Johannes szerzetest ajánlotta maga helyett, aki püspök is lett.

640-ben halt meg miután prédikált Arbonban. A halála napja Szent Gallus napja. A sírja zarándokhely lett.