Tudom, ez nem nyugtat meg Benneteket, De én is félek. A mindennapok szörnyűek. Egyedül vagyok. Úgy érzem, az energiám nem tudom kiadni. Minden feszültség bennem marad. Idő kérdése csak, mikor tör ki belőlem bármi is rám, vagy a környezetemre. Szedek bogyókat. Jobb növénynek lenni, mint idegroncsnak.

Nem tudom, mi lehet a bajom, de biztosan nem vagyok teljesen "ép". Vannak körülöttem emberek, akik leszívják az összes energiám. Már sikítottam is szembe, az egyik arcába, de csak mondta és mondta....Borzasztó.

Könnyű azt mondani, hogy állj fel, hiszen mennyi mindenen túl vagy, amibe más belehalt volna. Na, és ha most jött el az én időm? Ha csak eddig bírtam? Jó volna valakivel beszélgetnem, aki megért, és nem csak az ő problémáit teszi a vállamra.