A birtokadományozással járó hűbéri viszony a 830-as 840-es években fejlődött tovább. A Karoling kor belháborúi során meglazult a missi dominici és az uralkodó közti személyi kapcsolat és csökkent a császári tekintély. Az adott régióban legerősebb uralkodónak engedelmeskedtek, aki beneficiumot adhatott és vehetett vissza. Az uralkodók állandóan birtokadományokat adtak nekik, hogy hűségesek maradjanak és szolgáljanak. A birodalom nyugati részében alig maradt uralkodói birtok, a keleti részen viszont sok megmaradt.

A császári hatalom a 860-as 870-es években formális lett, a hűbériség kiszabadult az uralkodói hatalom alól. A királyok és hűbéreseik közt - főhűbéresek, országnagyok - közt megváltozott a hűbéri viszony. Elvesztette hűségen alapuló  jellegét és szerződésen alapuló lett, kölcsönös viszony. 877-ben amikor összegyűltek az országnagyok Quercyben Kopasz Károly jelenlétében ez nyilvánult meg. Kimondták, hogy Kopasz Károlynak ki kell kérnie az országnagyok véleményét. A királynak nyújtott katonai szolgálat az adománybirtok nagyságától és természetétől függ. A kölcsönösség elve alapján kimondták hogy a szerződés uralkodó általi megszegése miatt a főhűbéresek felmondhatják az engedelmességet. 

877-ben Hebegő Lajos koronázásakor a főhűbéresek személy szerint hűségesküt - homagium tettek az új királynak, ezért cserébe tanácsokkal - consilium és fegyveres szolgálattal - auxilium szolgálják, Lajos pedig beiktatta őket tisztségeikbe és birtokaikba.