Az uralkodói kíséret is a hűbériség előzménye volt. A kíséret tagjai szertartáson térdelve ajánlották fel szolgálatukat, a felajánlkozás - commendatio elfogadása után a kíséret tagjait hűség - fidelitas és szolgálat - servitium fűzte az uralkodóhoz, aki oltalmat adott cserébe. A kíséret tagjai voltak a rangban legkiválóbbak - optimaták. A királyhoz atyai kötelék fűzte őket, a halálukig kellett feltétel nélkül szolgálniuk. A király tartotta el őket és fegyverezte fel. 

A frank előkelőknél is kialakult hasonló viszony. A tapasztalt harcos mellett voltak fiatal szolgák vagy szegény szabadok mint fegyverhordozók, akik háború idején fegyvertársaik lettek - fraund, rájuk a 7.századtól szintén a gwassi elnevezést használták, ebből alakult ki a vazallus elnevezés. 

Ezekhez a formákhoz nem járt birtokadomány.

A 8.században indult meg a dominus - vazallus viszony és a földadományozás összekapcsolódása. Martell Károly korából ismertek az első adatok. Az Austrasiából származó kíséretének és nehézfegyverzetű harcosoknak adományozott birtokot - beneficium. A vazallus a birtokot szolgálata végéig vagy haláláig kapta. Az adomány célja az volt, hogy ne az uralkodó tartsa el katonát, hanem képes legyen önállóan katonáskodni. Miután elterjedt a nehézfegyverzetű katonáskodás, amely nagyon költséges volt, nem lehetett már másként megoldani csak birtokadományozással. 

Az arisztokraták is elkezdtek szolgálathoz kötött birtokokat adományozni ekkor vazallusainak.

A beneficiummal összekötött vazallus szolgálat Nagy Károly korában csak a Rajna és Loire közti területen terjedt el. Itt a vazallus elkerült az uraság birtokáról és a beneficiumán járadékot szedett a földművesektől.