A kor legjelentősebb fejleménye a közszabadok lesüllyedése volt nyugaton. A birodalom keleti részén csak a 10. században következett be. A Rajnától nyugatra a 8.század közepén gyorsult fel a folyamat és a 9.század végén fejeződött be. 

A gyalogos közszabad földműves katona még Nagy Károly idején is a hadsereg többségét adta. A korszakban szétvált a földművelés és katonáskodás. Aki felemelkedett nem művelt többet földet, aki lesüllyedt nem katonáskodott. 

A korszakban megdrágult a katonáskodás, túl gyakran kellett hadba vonulni és megdrágultak a fegyverek, egyre kevesebben tudtak hadba vonulni. Aki nem tudott hadba vonulni, két választása volt, lemond a birtokáról vagy megbírságolják, a bírság olyan nagy volt, hogy elvesztette utána a birtokát.

A 9.század eleji capitularé sem segített, a több szegény összeállása és hadállási hozzájárulás fizetése, mert ez is túl nagy összeg volt. Ezért sokan lemondtak földjükről egy vagyonosabb közszabad javára és művelték tovább így vagy elszedődtek mások földje művelésére, ezzel elvesztették a közszabadságuk, függőségbe kerültek. 

A függőségbe kerülés gyakori útja volt a precaria szerződés a 740-es évektől. A közszabad felajánlotta birtokát egy katonáskodó közszabadnak, akinek tulajdona lett a föld és visszaadta az eredeti tulajdonosnak művelésre járadék fejében - mint katonaállítási hozzájárulást. A járadék kisebb teher volt mint katonáskodni. Volt hogy már elvesztette földjét a közszabad és a szolgaságtól úgy menekült meg, hogy földet kért egy nagybirtokostól. Az egyház gyakran adott így földet és a földfelajánlók még újabb földet is kaptak sokszor művelésre.

Ezekből a lesüllyedt szabadokból létrejött egy átmeneti réteg szolgák és szabadok közt, a 10.századra már ők adták a földművesek többségét. Megőrizték szabadságuk egy részét, szabadon költözhettek, telküket átörökíthették, fennmaradt a falusi önigazgatás, viszont már nem bíráskodhattak, de a centenarius és gróf továbbra is bíráskodott felettük. Telkük után terményjáradékot fizettek. Hadjárat idején kötelesek voltak a katonákat szállítani és elszállásolni. A 9.századtól elterjedt a banalitas jog, csak az úr tulajdonában lévő malmot, kemencét, sörfőzdét, présházat használhatták illeték fejében.

Voltak olyan közszabadok akik teljesen lesüllyedtek, ha szolgatelekre kerültek nekik is robotolniuk kellett és idővel elfeledték szabad eredetüket.