A Karoling társadalom

A korban volt társadalmi átalakulás. A társadalmi felemelkedés az uralkodó iránti hűség és a neki tett szolgálat útján volt lehetséges. A kor arisztokratái az állami és egyházi vezetők voltak. Még nem alakult ki a klasszikus nemesség, a közszabadokból fel lehetett könnyen emelkedni a nemesek közé és nem voltak örökletes kiváltságok. Az állami tisztségeket nem lehetett örökölni, de segítésükkel vagyont és társadalmi elismerést lehetett szerezni. A földbirtok egyben a szolgák és lesüllyedt szabadok feletti uralmat jelentette. A földtulajdon és az ott élők feletti hatalom volt együtt a dominium.

Martell Károly korától kiegészült a régi nyugati arisztokrácia, az austrasia származású volt középbirtokos katonákkal. A Karolingok a régi arisztokráciától elvett földeket és a hódításokkal szerzett területek birtokait adták nekik. A régi arisztokrácia azért megmaradt és beépült az új rendszerbe. 

A 9.században megnőtt a földbirtokos arisztokrácia szerepe, a rokoni kapcsolatok kötötték őket össze, a hűbériség a 9.század közepén lett komoly tényező. A családi birtokra épültek az arisztokrata nemzetségek, a legelőkelőbbnek a királyi család rokonai számítottak, ők ennek segítségével még nagyobb vagyont tudtak szerezni. 

A Karolingok germán családokkal házasodtak. Az alemann Udalrich nemzetség felemelkedése annak volt köszönhető, hogy Nagy Károly második felesége Hildegard a családból származott. A később nagy szerepet játszó Welf család tagja volt Judit, Jámbor Lajos császár második felesége. 

A világi arisztokrácia összefonódott az egyházi vezetőkkel, gyakran házassági kapcsolatok jöttek létre e célból. Kis Pipin és Nagy Károly sokszor világi híveinek adott egyházi tisztségeket, hogy vagyont szerezzenek. 

Az egyház már a Meroving korban maga bíráskodott a kincstártól kapott birtokain élő népesség felett. Nagy Károly ezt kiterjesztette az összes egyházi birtokra, ez volt az immunitás.