Ez már csak copy, nem saját fejből:

de érdekes lehet:

"A díszkard kultuszához hozzátartozott  hogy a kard csak a kiválasztott tulajdonosát szolgálja, ha idegen célokért küzdő személy forgatja, annak halálát okozhatja. Salamon király anyja azonban 1071-ben a bajor Ottónak ajándékozta, mert a kard szerencsétlenné tette, aki viselte. Ez a szerencsétlenség konkrétan azt jelentette, hogy Lipót herceg, aki a kardot az oldalán hordta, lováról lebukván saját kardjába esvén, hős piros vére kifolyván, utolsó lehelete elszállván, ... szóval meghalt.

Mivel ez az eset a sokadik volt már, amelyben a kard vesztét okozta gazdájának, ezért a szent gyermeket felnevelő anyakirályné megszabadult tőle. Egy biztos, 1071. után senki sem ment vele csatába, csendes emléktárggyá szelídült. A történetírók feljegyzései szerint a fegyver a XIII. századtól a német császári jelvények   között szerepelt, a koronázások helyszínén, mint koronázási kellék is feltűnt. A leírások szerint a kultközpontban, Aachenben õrizték 1794-ig, a középkori német koronázási jelvényekkel együtt, innen vitték el a francia és a napóleoni harcok idején a biztonságos Bécsbe 1800 körül."