panthera negra Creative Commons License 2016.08.01 0 0 1138

" a zsidók kezében volt, mert a kereszténység tiltotta a kamatszedést, az apátságok pénzügyleteit is ők intézték."

.

Onnan ered, hogy az itt már tárgyalt milánói Szent Ambrus püspöknek az volt az álláspontja, hogy a tisztességes jövedelem forrása a szorgalmas mezőgazdasági munka.

.

Ezt az álláspontot a kor püspökei hevesen vitatták, főleg az észak-afrikai püspökök (pl. Alexandria) ahol a sivatagos, félsivatagos területeken "megnézhették" a szorgalmas mezőgazdasági munka eredményeit... 

.

Ennek ellenére Szent Ambrus tanításai megjelentek, nemcsak ez, de ennél sokkal nagyobb horderejűek is, nagy tanítványa Szent Ágoston (pl. Vallomások) fá művében, címe Isten városáról (Civitas Dei).

.

Az Isten városáról a kor meghatározó műve lett és az egész középkort meghatározta 6 évszázadon át, mint Marx tőkéje a szocializmust) (míg a reneszansszal aztán el nem süllyedt).

.

Paul Johnson (rendkívül igazságtalanul) Szent Ágostont a világtörténelem és egyháztörténet legsötétebb alakjának tartotta: azzal indokolja hogy a Civitas Dei áll a középkori egyház borús, túlvilágra koncentráló, minden evilági örömet elutasító, a bűnök megtorlását, az örök szenvedést, a földi élet szépsége helyett a földi siralomvölgyet hírdető tanításáért. 

.

Tény, hogy Szent Ágoston tanítása kiszorította az origenész tanokat (lásd egyiptom történet), Origenész a végül mindenkire kiterjedő üdvösséget hirdette, aminek utolsó felvonása magának a Sátánnak a megtérése, a kereszténység lényegének az életörömöt és a teremtés nagyszerűségében való élést hirdette. (és még sokm mást, szintén lásd Egyiptom topikot). Origenész szemléletmódja majd a nagy katolikus gondolkodóknál: még a középkorban Assisi Szent Ferencnél és a reneszanszban Rotterdami Erasmusnál próbál majd feltörni és fel is tör. 

.

Szent Ágoston a középkor leghatásosabb és legkiemelkedőbb gondolkodója, tény, hogy nem Origenész álláspontján volt és azzal ellentétes, de egyáltalán nem sötét, viszont abszolút túlvilágcentrikus. 

 

Előzmény: vörösvári (1131)