A Karoling nagybirtok

A klasszikus középkori nagybirtok a Rajna és Loire folyó közt kezdett kialakulni a Karoling korban. A Rajnától keletre kevés világi nagybirtok létezett, az egyháznak és a királynak voltak ott birtokai, de a germán szabadok kisbirtokai voltak a dominánsak. 

A Rajna és Loire közt a nagybirtok a Meroving kor kettős szerkezetű nagybirtokából alakult át. Az első változás az volt, hogy egyre több rabszolga kapott telket, itt megtermelte a saját eltartásához szükséges élelmet. Ennek oka az volt, hogy egyre költségesebb volt a rabszolgák beszerzése, a szolgák telekre ültetése olcsóbb volt. A szolgatelek használatáért cserébe ura saját kezelésű földjét művelte meg robotban.

A második változás az volt, hogy egyre több elszegényedett közszabad lett birtokával együtt a nagybirtok része. Nekik terményt kellett adniuk a telek használatáért, de ha szolgatelekre kerültek robotolniuk is kellett a birtok urasági részén. Az urasági gazdaság nagyságát a robotra foghatók száma határozta meg. Viszont a terményjáradék szerepe is megnőtt. A birtokosoknak meg kellett szervezni a termény termelést, terményjáradék beszedését és a termény szállítását. 

A nagybirtokon ekkor a domináló robot mellett még rabszolgák és napszámosok is dolgoztak. A rabszolgák terményt kaptak a munkájukért. Kétféle robot létezett a parcellarobot és időrobot. Az első esetben az uradalmi szántó egy részét kellett megművelni. A második esetben meghatározott idejű igás és kézi robotot kellett teljesíteni.