A püspök alá tartoztak az egyházmegye világi papjai és a kolostorok is. A székhelyén épült a székesegyház. A világi papság egységes szervezete a 816-os Aacheni zsinaton jött létre. A 820-as években terjedt el hogy a püspök környezetében létrejött a kanonokokból és kerületi főesperesekből egy papi testület. A testület - káptalan élén a prépost állt. A káptalan adott tanácsokat a püspöknek.

A nagyobb püspökségeket alpüspökségekre osztották. A püspökség kerületekre osztották, élén a főesperes állt, akinek az esperesek voltak a beosztottjai. A legkisebb egyházi egység az egyházközösség volt, ennek plébánosát a falu tartotta el. Nagy Károly elrendelte hogy minden plébánosnak jár egy telek, amit a helyi hívők műveltek meg.

A püspökségek birtokaik jövedelméből és a tizedből éltek. Az egyház volt az uralkodó után a legnagyobb földbirtokos. 

Martell Károly és Kis Pipin sok egyházi földet szekularizált, ezeket közszabadoknak adták katonai szolgálat fejében. Nagy Károly inkább adományozott az egyháznak. Ő felügyelte az egyházi birtokokat is. Amíg megüresedett a püspöki és apáti szék, a jövedelmük egy részét a király kapta meg az új püspök vagy apát beiktatásáig. 

A tizedet - dézsmát még az ókorban vezették be, de nem tudták beszedni a hívők jelentős része nem fizette be. Nagy Károly 775-ös és 794-es capituláréjában elrendelte kötelező fizetését. A beszedett tized negyedét kapta a püspök. 816-ban a császári rendelet elrendelte hogy a püspök és kanonokok osztozzanak rajta.