A társadalom legalján a villagazdaság földjeit művelő rabszolgák voltak. A Meroving kor arisztokratái átvették a római rabszolgaság modelljét. A frankok keleti hadjárataikon szereztek pogány germán és szláv rabszolgákat, akiket új villagazdaságaikban dolgoztattak a frank arisztokraták. Ekkor jelent meg a sclavus - rabszolga szó. A helyiekből is lehetett rabszolga, bűncselekmény és eladósodás miatt. A rabszolga a 6-7 században nem számított személyiségnek, nem volt jogképes, nem védekezhetett törvény előtt, nem volt tulajdonjoga, nem házasodhatott szabadon és az ura tulajdona volt.

Létezett rabszolga felszabadítás. Két módja volt. A király előtti, amely dénár fejében történt és az egyház előtti.

A világ előtti dénárdobással kezdődött, a rabszolga a király képviselője jelenlétében dénárt adott át urának, aki a rabszolga kezét megragadva a háta mögé dobta a dénárt. Az így felszabadított rabszolga, a libertinus ( szabados ) továbbra is ura szolgálatában maradt és nem lett teljesen szabad. 

Az egyház előtti felszabadítás a püspök jelenlétében történt, a felszabadított tabularius lett, amely félszabad lett, az egyház tulajdonában maradt és nem lehetett világi úton felszabadítani. 

Létezett a teljes felszabadítás is, voltak olyan fiatal rabszolgák akik tehetős idős szabadok fegyverhordozói voltak, idővel szabadok lettek és a legjobbak a királyi kíséretbe is bekerültek.