A király és a népe közt személyes kapcsolat volt, az állam a fegyveres szabadokra épült. A király és a szabadok márciusban találkoztak, ez volt a márciusi mezők szokása, ilyenkor előkészültek a hadjáratokra és kikérték a szabadok véleményét az állam legfontosabb ügyeiről. Itt hoztak törvényeket és bíráskodott a király a legfontosabb ügyekben.

A frank király volt a frank egyház feje, a 6.századtól a püspökök és metropoliták ( érsekek ) gyűlésein a zsinatokon intézték az egyházi ügyeket. A zsinat határozatait a király megerősítette és végrehajtotta. A 7.században a püspökség volt a legfontosabb egyházszervezeti egység. A püspököt eredetileg a papok és a hívők választották meg és a király erősítette meg. A papokat a püspök nevezte ki. A 7.században az uralkodói hatalom gyengülésével önállósodtak a királyi hatalomtól a püspökök, a század végétől a királyi udvarban is nagy befolyásuk lett.

A frank államban a római államtól eltérően, egyes részterületeknek: hadügy, adóztatás, bíráskodás, nem alakultak ki erre külön intézmények.

Az állam egyik alapegysége a frank gau - grófság volt, ezek a 5.század végéig önálló frank népi szervezetek voltak, élükön a gróf állt, aki eleinte csak bíráskodott. A rómaiak által lakott területeken viszont a városi körzetek - comitatus voltak az alapegység. A 6.század végére eltűnt a különbség, comitatus lett az alapegység, élén a comes - gróf állt.

A grófokat a király nevezte ki az udvar tagjai közül, oda küldték őket ahol nem volt birtokuk, nehogy önállósodjanak a helyi birtokosokkal összefogva, a megbízhatóság volt a fő szempont. A közrendű szabadokból is lehetett gróf. 

II. Chlotar idején változott a helyzet, 614-ben elrendelte hogy gróf ott kapjon megbízást, ahol a birtoka van, hogy vagyonával feleljen tetteiért, ez viszályára fordult amikor meggyengült a királyi hatalom, önállósodtak a grófok.

A grófok többsége római származású volt. A grófok a beosztottjaikat maguk választották ki és adtak nekik birtokokat.

A frank többségű területeken a gróf fő segítői a centenariusok - századosok voltak, a római részeken a vicariusok. 

A gróf kapta a grófság állami bevételeinek harmadát, a lakosok kötelesek voltak beszállásolni és ellátni a grófot.