A 7.század közepéig a két legfontosabb udvari tisztség a pecsétőr és a palotagróf volt. A pecsétőr szerkesztette az okleveleket és használta a királyi pecsétet. Két beosztottja a kancellár és az írnok volt. A palotagróf ítélkezett az udvar tagjai felett. 

A pecsétőr és palotagróf időnként más feladatokat is ellátott, mint a hadsereg vezetését vagy adók beszedését.

A kincstár gyakran a király hálószobájában volt, a főkamarás vagy a kincstárnok kezelte, az ő beosztottjai a kamarások szedték be az adókat.

Az udvarmesterek irányították az udvar életét.

A tábornagyok vagy marsallok felügyelték az istállómestereket, akik a király utazásait és hadba vonulását szervezték.

A király kardhordozója volt a spatarius, az udvar ellátását a pohárnok intézte. 

A király birtokait intézők kezelték, az udvarnagy / maior domus alá tartoztak. A major domus első említése a 6.század végéről való Neustriából, ők felügyelték a királyi birtokokat és bíráskodtak a birtokok népessége felett. A 7.század elejére már az udvar első számú vezetői lettek, ők kormányoztak a király kiskorúsága idején, felügyelte a királyi kíséretet, a hadsereg főparancsnoka volt és alá tartozott a többi udvari tisztviselő. A 8.századra már a király felé került, aki csak névlegesen uralkodott.

A királyi udvarnak nem volt állandó székhelye, főleg a Marne és Loire közti birtokaikon közt tartózkodtak, ahol felélték a birtok javait. Időnként beutazták az egész országot, hogy személyesen szerezzenek érvényt hatalmuknak.