Igen, az eredménynek ugyanolyannak kell lennie, mert hungarikumról van szó. Jó példa lehetne erre az is, amikor vasúttan-hallgató koromban kevesebb volt a munka a műhelyben, de hoztak egy nagy felújítás után egy mozdonyt, amiről még hiányzott a pályaszám. A gépet beállványoztuk és a szabvány szerint felpingáltuk rá a pályaszámot. Előre, halványan grafitceruzával be voltak jelölve a karakterek méretei, pl. "V63 007", és kezdődhetett a munka. Nyilván Sobri Jóska filccel is ráírhatta volna, mert az egyszerűbb, gyorsabb, de igénytelenebb is lett volna. Annak ugyanúgy kellett kinéznie, mintha egy öregebb dolgozó csinálta volna, mindegy volt, hogy kopasz, gumi, vagy öreg csinálta. Ha nem ment, akkor a nap végén kezet fogtak vele, és megköszönték a munkáját. (Ha nagyon gyengén muzsikált, már napközben.)

Egyébként láttam azt a brigádot, akik a Kelenföldi garázsban rakták össze a buszokat, egyik sem volt fiatalabb 40 évnél, talán nem az utcáról rángatták be őket. Ezek a buszok (vagy mozdonyok, mindegyis) közforgalomban vesznek részt, nagyon szem előtt vannak. Ha Béla bácsi csirkeólnak csinálná, akkor az megint más lenne, mert azt az éhes lőtéri kutya sem látja, de egy busz más. Utaztam anno a PKD-003-mal, amikor két nyugger beszélgetett, aztán az egyik megjegyezte, hogy "milyen ócska buszt vett a BKV, nem lehet beszélgetni, olyan hangos a motor". Valóban hangos volt, de nehéz lett volna elmagyarázni nekik, ezt a garázsban rakták össze.