CHATTIAK ÉS SKYTHÁK

MÉSZÁROS GYULA HAZAI ÉS NEMZETKÖZI MEGÍTÉLÉSE

 

Mészáros Gyula Cahttiak és Skythák című, 1938-ban megjelent tanulmánya rendkívüli jelentőségű a magyar őstörténet szempontjából, ezért lehetővé tettük annak internetes elérését:

 

http://eco-invest.hu/chattiak_es_skythak.pdf

 

Mészáros Gyula 62. oldalas tanulmányának végén a nyelvészeti-, régészeti- és történeti adatok felsorakoztatása után levonja a következtetést, mely szerint „Mindezek a fent tárgyalt kulturális elemek ugyanis egyöntetűen ugyanarra a kis-ázsiai őshazaterületre mutatnak, ahol eme skytha törzseknek is tulajdonképpeni őshazája volt. Mert ezek a Dél-Oroszországba importált új műveltségi elemek, néptörténeti törvényszerűségek alapján, nem is jöhettek volna más földről, mint ahonnan eme jellegzetes kultúra hordozója, a skytha népelem maga is kiindult.” [Mészáros Gyula: Chattiak és skythák, Kelet-Európa Néptörténete sorozat, Szeged 1938,]

Mészáros Gyuláról a következőket írja a Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990.:
„Mészáros Gyula (Szakcs, 1883. márc. 28. – New York, 1957. jan.): etnográfus, turkológus, egyetemi tanár. 1904 – 06-ban török nyelvi tanulmányokat folytatott Konstantinápolyban. 1906-tól másfél évet töltött a Volga vidéki csuvasok és tatárok között folklórgyűjtéssel. 1909-ben Bp.-en doktorált török-tatár nyelvből. 1909 – 15 között az MNM néprajzi osztályán dolgozott; baskír (1909), valamint Konstantinápoly környéki és kisázsiai töröko.-i (1910) gyűjtőútjának tárgyi anyaga ide került. 1916-tól az I. világháború végéig egyetemi tanár, a m. tanszék vezetője Konstantinápolyban. 1920 – 21-ben részt vett a szokolhamisításban, Bécsben letartóztatták, majd kaució ellettében szabadon bocsátották. Tevékeny szerepet játszott a frankhamisítás előkészítésében. A 20-as évek közepétől az ankarai néprajzi múz. tudományos vezetője. 1930 – 31-ben a Kaukázusból ÉNy-Anatóliába települt pakhy népcsoport nyelvét tanulmányozta. 1932-ben hazatérve a Műemlékek Orsz. Bizottságának munkatársa. 1943 – 44 közt az újvidéki keleti kereskedelmi főisk. tanára. Később Töröko.-ban, 1951-től New Yorkban élt. Elméleti eredményeit a turkológiai kutatás nem fogadta el, csak anyaggyűjtése, elsősorban csuvas anyaga képvisel tudományos értéket. – R m. Csuvas népköltési gyűjtemény (I – II., Bp., 1909 – 1912); Tőrök költők (műfordítások, Bp., 1910); Magna Ungaria, a baskír – magyar kérdés (Bp., 1910); A Boszporusz partján (útirajzok, Bp., 1911); Die Pakhy- Sprache (Chicago, 1934).” [Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990, Javított, átdolgozott kiadás, 2016-07-12.]

Veres Péte néprajzkutató, történész kandidátus ezzel homlokegyenes ellenkező értékelést ad Mészáros Gyula tudományos munkásságáról:
„…Mészáros Gyula a 20. század 30-as éveiben a török köztársasági elnök, Atatürk személyes meghívására az Ankarai Egyetemen professzorkodott. Ennek világraszóló eredménye lett később az ubih nyelvről Die Päkhy Sprache című vaskos kötete, amelyet a magyar fővárosban publikált 1934-ben. Sajnos az a mindenütt jól ismert közmondás, amely szerint „senki sem próféta a saját hazájában”, nemcsak Bálint Gábor munkásságára vonatkozik a cserkesz nyelvvel kapcsolatban, hanem Mészáros Gyula hazai elismerésére is. Arról van szó, hogy az utóbbi időben Mészáros Gyulának a hatti nyelvvel kapcsolatos kaukazológia munkásságának elismerése ellen Harmatta János iranista, valamint Makkai János neolit korral foglalkozó régész szinte személyeskedésig menő támadást indítottak. Szerintük nem felel meg a valóságnak az általunk idézett cáfolhatatlan tudománytörténeti tény, miszerint Mészáros Gyula 20. század harmincas éveiben megfejtette az ubih segítségével az ókori Kis-Ázsiában a híressé vált hattik nyelvét, akik vas feltalálóinak számítanak. Sőt Harmatta és Makkay szerint az sem igaz, hogy az ókori hatti genetikai jellegű kapcsolatban áll az északnyugat-kaukázusi nyelvekkel, ahogyan azt a magyar orientalista hetven évvel ezelőtt bebizonyította. Csakhogy rosszul informálódott kollégák Mészárost méltatlanul lebecsülő kritikáival szemben a való igazság az, hogy a két budapesti tudós óriásit tévedett az adott kérdésben, mindenek előtt Mészáros Gyula tudományos prioritásának elfogulatlan megítélésében. Oroszországban ugyanis az utóbbi időben igencsak intenzíven folynak nemcsak az ókori, hanem a kaukázusi nyelvek kutatásai is. Több mint egy évtizeddel ezelőtt megjelent Moszkvában az észak kaukázusi nyelvek várva várt etimológiai szótára is Sz. L. Nikolajev és Sz. A Sztarostyin tollából A North Caucasian Etymological Dictionary címen. Ráadásul kortársuk a világhírű nyelvtudós V.V. Ivanov külön tanulmányt szentelt 1985-ben az ókori hattinak az északkaukázusi nyelvcsalád nyugati, adige-abház-abaza-ubih ágával való közelebbi genetikai kapcsolatnak, amelyet nagyszámú nyelvi egyezésének bizonyítanak. Ezekről az egyezésekről a neves orosz tudós határozottan azt állítja, hogy kétségtelenül nyelvrokonságon alapul. A további félreértések elkerülése végett szeretném ismételten felhívni a figyelmet arra, hogy a neves moszkvai akadémikus mostani véleménye teljesen azonos a több mint félévszázaddal korábban kimondott Mészáros által németül és magyarul publikált vonatkozó koncepcióval, bár nyelvi anyaga érthető módon valamivel szélesebb körű. Ez a sokatmondó tudománytörténeti körülmény a magyar kutató tudományos prioritást egyértelművé teszi és véglegesen eldönti ezt a méltatlan vitát. Alkotó ereje csúcspontján tragikusan elhunyt Sztarosztyin (1955-2006) akadémikus az észak-kaukázusi nyelvek vaskos etimológiai szótárának egyik társszerzője és szerkesztője, szintén Mészáros Gyulához teljesen hasonló eredményre jutott ebben a fontos kérdésben.
Nyomos bizonyítékokkal a kezükben mindketten kimondják, hogy a kihalt kis-ázsai hatti nyelv genetikailag legközelebbi nyelvrokonai az északnyugat-kaukázusi adige-abház-baza-ubih csoport. Távolabbi nyelvrokonai pedig az északkelet-kaukázusi nah-dagesztáni nyelvek. Az utóbbiak kapcsolatát a hurrival M. I. Gyakonov és Sz. A. Sztarostyin bizonyította egy közös monográfiában. A legismertebb Oroszországban tevékenykedő kaukazológusok Kumahov, Ardzimba, Nyikolajev, Ivanov, Sztarosztin, munkáikban mind elismerik a magyar keletkutató elsőbbségét. Nemcsak gyakran hivatkoznak, hanem igencsak elismerőleg szólnak a magyar orientalista Mészáros Gyula egykori tudományos teljesítményéről a hatti nyelv megfejtésében a cserkesszel és az abházzal rokon ubih (pächy) segítségével. Nagyon különös, hogy míg külföldön szinte egyöntetűen elismerik a neves magyar keletkutató félévszázada elért sikeres tudományos eredményeit, amit a sokáig megfejtetlen hatti nyelvi hovatartozása, eredete felderítése terén végzett, itthon egyesek éppenséggel Budapesten még most is alaptalanul megpróbáljak kétségbe vonni Mészáros Gyula nemzetközileg elismert munkásságának jelentőségét, sőt tudományos elsőbbségét az említett területen.
Mindezen kellemetlen félreértés tulajdonképpen tudományos információs deficitből származó téves vélemény, amely a külföldi szakirodalom teljes negligálásnak, jobban mondva egyszerű nem ismerésének a káros következménye. Magyarán a fanyalgó kritikusok eszmefuttatásai egyáltalán nem felelnek meg a modern nemzetközi kutatás jelenlegi álláspontjának. Mészáros Gyula eredményei ugyanis külföldön ma már az egyetemi tankönyvekben, sőt lexikonokban egyaránt megtalálhatók…”

 

"...A kaukázusi népek közvetlenül szétválásuk előtti kiindulási helye, vagyis őshazájuk a legújabb kutatás szerint egykoron minden valószínűség szerint délebbre terült el, Anatólia és szélesebb környéke lehetett, főleg a Çatal-Hüyük neolitikus kultúra körzete. Ott ahol többek között a szinte a legkorábbi halotti maszkokat találtak a régészkutatók. Elő-Ázsia kétségen kívül a kaukázusi nyelvek egykori őshazájának számít, de részben ide lokalizálható az afroázsiai nyelvek kiindulási területe, de hipotetikusan még feltételezett nosztratikus csoport bölcsője is a paleolit korban, amikor a híres gravetti régészeti kultúra innen kiindulva megjelent Európában. A kaukázusi nyelven beszélő populációk feltehetően délebbről, anatóliai őshazájukból vándoroltak északabbra jelenlegi etnikai területükre. A Kaukázus, főleg annak déli része Elő Ázsiával egyetemben a kaukázusi, pontosabban sino-kaukázusi, továbbá az ibér (kartvel) nyelvek eredeti elterjedési területe lehetett. A további félreértések elkerülése végett szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az anatóliai őshazájukban a kaukázusi nyelven etnikumok Eurázsiában, sőt az egész földkerekségen elsőként tértek át termelőgazdálkodásra és a fémművességre. Ebben a tekintettben az indoeurópaikat, sőt a sumerokat is jóval megelőzték. A kaukázusi népek anatóliai őshazájukból kiinduló migrációjuk során, a Balkánon keresztül a Kárpát-medencét is elérték...."

[Veres Péter: Ősmagyarok a Kaukázus előterében, különös tekintettel Bálint Gábor kaukazológiai munkásságának tükrében. In: A MAGYARSÁG EREDETÉNEK NYELVÉSZETI KÉRDÉSEI, Szentkatolnai Bálint Gábor emlékkonferencia, 2006. december 8., Hága, Hollandia 2008