Gulyás Imre

 

 

ELREJTELEK HALLGATÁSSAL

 

Amikor porba lép a lábad,

Felszisszen a szél utánad,

 

És boldogan beszél a víz,

Ha cseppje arcodon a dísz.

 

Félt a fény is: csak cirógat.

A kövek hallgatnak rólad.

 

Mint a csend hallgat a zenéről,

Mint én nevedről és végül

 

Te hallgatnál, ha melléd állnék…

Hajadban fűszál az árnyék.

 

 

A csend virágai [82.]