Garai Gábor

 

 

ŐSZ ELÉBE

 

Szétpattant ez a reggel,

      kék buborék.

Hálózó víz-erekkel

      oszlik az ég.

 

A láthatár gomolygó

      ezüst ködök,

ökörnyálak selymébe

      öltözködött.

 

Tollászkodik a fűben,

      mint nagy madár,

s elszáll majd alkonyattal,

      elszáll a nyár.

 

Jöhet még forró nappal,

      éj, csillagok –

tavuk már jég, ha nyáron

      nem ringatott.

 

Tarló érett szerelmünk

      határa, mind

fölmagzottak felejtett

      virágaink…

 

Most kell – hűs szél iramlik

      Észak felől –

széles vizekre kelni

      a tél elől.

 

 

Nyárvég, 1948 [11.]