1 nappal a POLAR Kaptárkövek Trail után itt az élménybeszámolóm, ahogy azt a múltkor ígértem. :-)

Előzményként annyit, hogy a versenyt megelőző este öcsémékkel szalonnát sütöttünk, így elég jól „bekalóriázva” 2-3 pohár bor és egy nagy korsó fröccs elfogyasztása után, kb. 23.00 óra után kerültünk ágyba.

Az indulást a 9.00 órás rajt miatt 6.00 órára terveztük, így 5 órakor közepesen kipihenve ébredtünk.  A múlt heti bükki hegyi maratonon az egyik futócimborát „behülyítettem” a kaptárkövek traillal, akinek sikerült átvennie egy nevezést a 15-ös távra. Gyorsan felvettük őt is, és irány Eger. A 33-as és a 3-as út találkozásában lévő MOL kútnál a körforgalomban egy mögöttünk haladó Renault Lagunára lettem figyelmes, amit a rendszám és a színe alapján a Széles Zoliénak néztem. Így is volt, ő is jött Egerbe.  A versenyközpontba negyed 9 környékén érkeztünk, így maradt elég idő a készülődésre, kis beszélgetésekre. Az előző esti vacsora miatt nem igazán voltam éhes, de azért megettem pár szelet sütit, és 1-2 marék sós mogyorót. Idén a tavalyihoz képest kicsit változott a pálya, illetve bő 10 fokkal melegebb volt. 30 fok körüli hőmérsékletben rajtoltunk el, és mivel az első kilométereket napos részeken tettük meg, hamar elkezdtem iszogatni a rajban kapott fél literes izot.  Az első frissítő pont 7 km körül volt felállítva, és a tavalyihoz hasonlóan nagyon profi és bőséges kínálattal szolgált minket. Eddig a pontig kicsit nehezen ment a futás, lehet a meleg, a kevés pihenés, vagy csak az időnként combközépíg érő fű miatt. Ezen a versenyen, kicsit kísérleteztem a frissítésekkel is. Eddig a vízen és izon kívül, általában  nápolyit, banánt, esetleg aszalt gyümölcsöket ettem, de most talán a meleg miatt is a savanyúságok jöttek be. Kellemesen sós olívabogyó, savanyú uborka. Az első frissítő pont után nem sokára megérkeztünk a hűvös, árnyas erdőbe, itt már lényegesen jobb volt a klíma, és kezdett komfortossá válni a futás is. Ahogy a múlt heti BHM-en, itt is igyekeztem mindent megfutni, amit csak tudok, hogy erősítsem a combjaimat. A masszívabb emelkedőkön pedig tempós sétákkal haladtam. Mivel elég komoly folyadékpótlásra volt szükség, 45-50 percenként megettem 2 db sótablettát, illetve a 15 és 20 km EP előtt elrágcsáltam 1-1 magnézium tablettát.  A pulzust folyamatosan 140-155 között tartottam, így ennek és a só pótlásnak köszönhetően egyetlen egyszer sem jelentkezett görcsre utaló tünet. A kb. 20 km-nél elhelyezett Várkúti frissítő ponton a savanyúságokon kívül még kértem egy kis kólát az időközben kiürült izos palackomba, felmarkoltam pár szem gumimacit, és indultam az utolsó 8-9 km-re. Az Egeden „hullámvasutaztunk” még kb. 4-5 kilométert, majd a kilátó után a kereszthez kiérve gyönyörködtem az Egerre néző panorámában. Telefonnal lőttem pár „minőségi” képet, majd következett a tavalyról sem szeretett meredek kavicsos ereszkedő szakasz. Ezt a lehetőségeimhez képest igyekeztem megfutni, de ugyan a jobb combom nem fájt, időnként éreztem a törés helyét. Nézegettem már a youtubeon is downhill futótechnikákat, de egyszerűen fejben nem merem magam elengedni a lefeléken. Főleg, ha az nem is stabil, hanem kavicsos, köves. A tanösvényen lefelé, már látszottak a csillogó autószélvédők és a versenyközpont.  Innen már nem kellett sokat futni a célig, cserébe azt fullba a déli napsütésben és hőségben.  Kb. 5-600 méterrel a cél előtt hívtam asszonypajtást, hogy készítse az első alkoholmentes sört, mert perceken belül érkezem. A befutás után kicsi pihenő után vettem egy kellemesen hűvös – hideg zuhanyt, átöltöztem, majd befaltam a „befutógulyást”. Váltottunk pár szót Balogh Petivel, majd megköszönve a szervezést elköszöntünk, és a Kőlyuktetői pincesor érintésével - ha már Eger akkor vigyünk bort is- elindultunk haza. Most így másnap –hasonlóan a múlt heti BHM „utórezgéseihez”-, teljesen jól vannak a lábaim. Nem fáj semmi, kis izomláz és nagyjából ennyi. Az elmúlt 3 hétvégén zsinórban hegyen futottam, bár a Kékes csúcsfutás az aszfalt és a táv miatt kicsit kilóg a sorból. Úgy érzem szépen erősödik vissza a combom, és bár most a hőség miatt nem sikerült javítani a tavalyi kaptárkövek idején, az idei +10 percet a bő + 10 fok számlájára írom. Végig jó állapotban haladva végül is 3:32:42 alatt sikerült teljesíteni a távot. Most pár hétig marad a lapos aszfalt, de már szerveződik egy jó kis csapat a Kékes 1x2x3x4x-re. :-)