Szerintem sokunk találkozott már ezzel a hozzáállással.Ki a családtól, ki az ismerősöktől, barátoktól.Nekem a nővérem (a másik, mert hárman vagyunk testvérek) mondta egyszer, hogy unja már a nyakamat.Pedig igyekeztem nem nyafogni. Az történt, hogy kb.két hónapja erős nyak-, váll-,lapockafájdalom kínozza.

Korábban bejelzett neki, de néhány nap alatt elmúlt.Azt hiszem most értett meg, mert arról panaszkodik, hogy elviselhetetlen, nem bírja gyógyszer nélkül.

Egy barátom pedig azzal kínzott sokáig, hogy valamit rosszul csinálok, mert nem igaz, hogy nem lehet legyőzni a fájdalmat, mert ő mi mindennel megbírkózott, ő tudja mi az a fájdalom.Olyan ötleteket adott, hogy lazítsak el és a fájdalom helyére ültessek egy másfajta érzetet.Hát nem ment!

Egyszer nagyon meguntam a dolgot és azt találtam mondani: kár, hogy nem érzed miről beszélek.Szeretnéd?-kérdezett vissza.

Igen, hiszen te le tudod győzni, mondtam.

Na azóta leállt.

Az ilyesmi ne keserítsen el, még ha nem is esik jól.