Idézet a felvezető gondolatból:

"Ahonnan jöttél, ott már nem hiányzol. Lassan több van már mögötted, mint amit még előre látsz. Egyre több az emlék, a furcsa ismerős ("Honnan is?") Nem lelkesít már annyira egy új kaland ígérete, szívesebben játszol talán az elmúlt évek emlékeivel. Fellöktek megint, ki tudja hányadszor -nem harcolsz már. leporolod magad és mész tovább, hiszen így szoktuk, "ez az Élet"..."

 

Ha több van mögötted, az egy jó hír, semmi okod a búslakodásra, mert te legalább megérted az idős kort, vagy közeledsz hozzá.

Hány ember szeretne szépen megöregedni és hány embernek nem adatik meg, hogy lássa felcseperedni a gyermekeit?

Ehhez képest az öregség egy vállalható opció.. lehet rajta dolgozni, hogy minél  jobb állapotban jussanak el ehhez az életszakaszhoz.

 

Számadást mindenki készít magában, magának ahogy az idő halad előre.

Ennél többet nem érdemes vele foglalkozni, talán még a függőben lévő dolgokat kéne megnyugtatóan elrendezni.

Igazából az élet nagy rendező, végül oda jut az ember, hogy minden úgy volt jó , ahogy történt.

Amikor az ember megbékél önmagával és sorsával, akkor békével megy el  lelke.

 

Na azért még nem temetünk,  szó sincs róla, előbb kiélvezzük a korszak adta lehetőségeket.  :)