M115

 

Tavalyi volt az első igazán hosszú túrám,és az első teljesítésem is egy 100+oson. Nagyon óvatos voltam, mert még meleg is volt. Idén viszont készültem komolyan (MB-re is, de az sem jött be), bejártam az egészet, meg minden. Kitaláltam(!), hogy olyan 145 körüliben kellene végigmenni (MB-n 155 átlag pont jó volt). Mivel pihent voltam, befigyelgetett a 148-152 gyakorta. Nem izgatott, nem esett rosszul. 2:02 kékes, nem baj! Akkor kezdtem gondolkodóba esni, mikor úgy 55-nél azt számoltam, hogy akkor ez most egy 6:30-as MB? Mondtam is Gyurkópetinek(végig együtt mentünk), hogy szerintem ez nem lesz így jó. Azért Msztimrére még toltunk egy retteneteset, így 7óra alatt tudtuk le a táv 1. felét. Nem volt nagyon meleg, de totál állt a levegő, és elég fülledt is volt. Próbáltunk óvatosban gurulni Szorospatakra, hogy majd eszegetünk, és szépen be fog indulni az emésztés, és erőre kapunk. De nem kaptunk. Sőt. Én Mkeresztesen randiztam egyet a csajommal, odaadta a combfixemet, mert otthonhagytam, így Petihez lett egy 3p mínuszom, ami miatt még toltam is neki hidegkútra. Itt még ment a 140, itt még futogattunk.

De a Muzsla úgy bevitte a K.O.-t hogy csak úgy füstölt. Onnantól a brutál szédelgés. Utáltam magamat, hogy ilyen tehetetlen lomha tetűvé váltam. Eszegettem, nem volt különösen szar a gyomrom sem, vette a gumicukrot, meg a gélt, de nem adott erőt. A lábaimmal semmi gond nem volt, nem görcsöltem.

NyakasGabi viszont úgy égetett el mellettünk kénesforrásnál, hogy lobogott a hajunk bele. Én tényleg borzalmasan akartam menni, de nem tudtam.

Mivel nem arra vállalkoztam, hogy sétálgatni fogok az erdőben, eldöntöttem, hogy átnevezek. Peti meg is nézte a térképen(nekem nem volt hozzá kraft, hogy elővegyem, meg tele is volt a kezem bottal), hogy azt a Havason kell. Kb. olyan szellemi állapotban lehettünk, mint a 6évesek. Felkúsztam a Havasra, ahol leültem, és vártam, hogy történjen velem valami.

Nem történt. 4 órája szédelgek, ez már valszeg így fog maradni, nem tudok rá teknikát. Hát akkor kiszállok. Pedig 9körül volt még csak, 4.helyen voltam, a tavalyihoz képest volt 1,5óra előnyöm.

Akkor most ez jó, vagy rossz?

Teljesen mindegy. Ezt a túrát olyan brutális módon futottam el, hogy nem lehet egy 4. helyen célbaéréssel, 1órás időmegjavítással takargatni a hibát. Ki kell szállni, okulni kell, nyoma kell maradjon. Meg azért cseppet fáradt is vagyok.

Gypata felett még elvoltunk Gyurival a szalagozással, de aztán igyekeztem lefelé, hogy legalább elsőnek legyek benn.

Még benn a faluban is felmerült, hogy csak visszamegyek a pályára. Az volt ott már egy érzelmi állapot...

De ezen a versenyen nem lehet rosszul dönteni. Elég ha ott vagy. Jó volt este Kisnánán, jó volt az erdőben, jó volt a pontokon(fullextrás menü és kiszolgálás), és szuper volt a célban. 3-kor mentem aludni, egy 115km-es nap után, addig elvoltunk. Ilyet egyik rendezvény sem nyújt.

A vasárnap pedig szinte egy külön extra rendezvény. Felkelsz, beszélgetsz az asztaloknál, közben eszegetünk, és tapsolunk a folyamatosan érkezőknek.

Majd jövőre szóljatok, hogy Bali a 140-et ne lépd át, csak a legvégén, ha még tudod!