Avetik Iszahakjan: Éjszakánként a kertemben

Éjszakánként a kertemben
Árva fűzfa sírdogál.
Bánatos sóhaja lebben,
Tépett zokogása száll.

S amint az éj tovalépdel,
A gyöngéd ujjú, szelíd
Nap letörli hajfürtjével
A fűz kristály könnyeit.

/Ford.: Kerék Imre/