:-)))

 

 

 

KICSI LEGÉNY, NAGY TARISZNYYA

 

Horgasinamat verdeső
tarisznyában palavessző,
palavessző s palatábla...

 

Így indultam valamikor,
legelőször iskolába.
Le az utcán büszkén, bátran
lépdeltem a tarisznyámmal.

 

Hova viszed, ugyan biza,
azt a legényt, te tarisznya? -
Tréfálkoztak a felnőttek,
akik velem szemben jöttek.

 

Máskor pedig ilyenformán
mosolyogták a tarisznyám:
-Éhes lehet a tudásra
az, kinek ilyen hosszú,

ilyen nagy a tarisznyája.

 

De csak mentem, még büszkébben,
míg az iskoláig értem.
Az iskola kapujában
gyökeret vert a két lábam.

 

S álltam, míg csak bátorító
szóval nem jött a tanító.
Rám mosolygott: -Ej, kis legény,
gyere, fiam, bátran, ne félj!

 

Kézen fogott, bevezetett.
Emlékszem, be melegem lett...
Évek teltek, múltak, de még
most is érzem olykor-olykor
jó tanítóm meleg kezét.

 

Kányádi Sándor

 

*

 

Iskola
itt telik az ember kiskora (...)
itt hol a
bölcsesség permeteg rizspora
megköt a
kobakban ha el nem iszkola
fejted a
rejtélyt mit sokszor titkol a
kiskoma
elől az élet-iskola.

 

Békés Márta

 

*

„...Évek formálnak, tettek, helyzetünk,
mégis, akikre emlékezhetünk
igaz szeretettel, tisztelettel,
azok közt mindig van tanárember,
igazgató, tanító, óvónő...
s bár természetre mind különböző,
egy közös vonásuk biztosan van:
- elérzékenyülök gondolatban –
s ez a vonás az emberszeretet;
s szakmájuk, amelyre felesküdtek,
nem szakma volt nekik, de hivatás;
melyet úgy űzött egy életen át
elkötelezett tanítók sora,
hogy embert faragott az iskola...!”

 

Haász Irén

 

*

 

 

HAJNALI VIRÁGCSOKOR

 

Júniusi szép vasárnap kimentem a rétre,
alvó virágok ébredtek harmatcsepp zenére.
Piros pipacs új ruháját széllel vasaltatta,
margaréta büszke fejét magasra tartotta.

 

A szarkaláb mély álmából nyújtózkodva ébredt,
amikor egy kis méhecske éppen arra tévedt.
Harangvirág csengettyűje szabad utat jelzett;
Jó Napanyó reggelire fénnyel megterített.

 

- Jó hírt hoztam! – szólt a dolgos, fürge kis méhecske,
s virágportól terhes szárnyát gyorsan rezegtette.
- Egy kis lányka sétál erre, gond ült az arcára:
Hogy köszöntse tanítóját, ha nincs pénze virágra?

 

Amíg pihent körülnézett kérlelő szemekkel,
segítségül hívta őket e szép nyári reggel.
- Itt vagyok én – szólt a pipacs – mezők égő lángja,
szakítson le, és én leszek a legszebb virága!

 

- Hogy gondolod? – vágott közbe a szép margaréta,
s tegnap nyílott új kalapját fény felé fordítja.
- Fehér szirmom megmutattam erdőnek, mezőnek,
ezért az ő ajándéka csak is én lehetek!

 

- Nagy tévedés! – a szarkaláb ezt vágta képébe,
s pipiskedve belenézett harmatcsepp tükrébe.
- Már tíz napja itt virítok, s lám, még sincsen ráncom!
A koromnál egy héttel fiatalabbnak látszom!

 

- Nevetnem kell! – harangvirág hangja így csilingel,
gyöngykacaja versenyt fut a hajnali friss széllel.
- Ekkora nagy tisztességre csak az lehet méltó,
akinek a kék harangja ilyen csengő-bongó.

 

A virágok hajba kaptak, csúnyán veszekedtek,
de a kislány s a méhecske igazságot tettek.
Kicsi Zümi rájuk szállott, adott nekik csókot,
míg a másik örömében mondott nekik bókot.

 

- Gyönyörűek vagytok mind, táncoltok a szélben,
Egy csokorban megfértek, ugye, békességben?
Ti lesztek a mai nap legszebb ajándéka,
szeretettel adlak át pedagógusnapra.

 

Csányi Eszter

 

:-)))