Sok reumatoid artritiszes beteg vérében jellegzetes antitestek találhatók, mint például a reumafaktor, mely a betegek 70%-ában jelen van. (Ez a faktor számos egyéb betegségben, így májgyulladásban és bizonyos fertőzésekben is előfordul; néhány emberben a betegség bármilyen tünete nélkül is kimutatható.)

Noha az autoimmun betegségek a vérben jellegzetes autoantitestek megjelenésével járnak, fontos azt is tudni, hogy önmagában egy-egy laboratóriumi érték (pl. az autoantitest kimutatása) önmagában még nem jelzi biztosan az autoimmun-betegség, jelen esetben a rheumatoid arthritis - fennállását. Ha a kérdéses beteg pl. reumafaktor (RF) pozitív, ettől még akár egészséges is lehet. Az immunológiai laboratóriumi tesztek döntő többségénél az eredmény csak a klinikai kép ismeretében értékelhető, így pl. a reumafaktor negativitása nem zárja ki a rheumatoid arthritis (RA) létét, pozitivitása pedig az esetleges RA mellett még egy tucat más - többnyire gyulladásos - betegséget is jelenthet. Az autoimmun-betegségek, így a rheumatoid arthritis felismerését ezért a laborértékeken túl úgynevezett diagnosztikus vagy klasszifikációs kritériumok segítik. A kórisme ma is gyakran az Amerikai Reumatológiai Kollégium kritériumain ("ACR criteria") alapul, amely az alábbiakat veszi figyelembe:

1. Ízületi merevség (reggel, több mint egy órán át)
2. Kezek érintettsége
3. Több mint 3 ízület érintett
4. Szimmetrikus ízületi gyulladás
5. Reumás csomók láthatók (az esetek 20-40%-ban)
6. A vérben úgynevezett "reumafaktor" észlelhető (megjegyzendő, hogy ez önmagában még nem vezet diagnózishoz, mert egyéb betegségek, egyes gyógyszerek is okozhatják a "reuma- faktor pozitivitást", arról nem is beszélve, hogy egészséges egyének mintegy 5%-nál is előfordulhat.
7. Jellegzetes jelek a röntgen-felvételen.

Az ízületi elváltozásokon kívül a rheumatoid arthritis szövődményeként kialakulhatnak ízületen kívüli (extraarticularis) tüntetek is. Ilyenek a bőr elváltozásai; márványozottsága, a kihegyesedő ujjbegyek, a pigmentációzavar, az idegrendszeri tünetek; a perifériás idegek degenerációja, a szem tünetei; a szemszárazság, hajszálérgyulladás a szemben. Ritkán a belső szervek is érintettek lehetnek, így például a szív - szívburok-gyulladás jelentkezik -, a tüdő (ritka, de jellegzetes csomók, mellhártyagyulladás megléte), illetve a vese, melynek degeneratív jellegű elváltozása az amiloidózis).