Na ami késik az nem múlik, hétfőn eljutottunk Fáncsihoz.

Túl közel nem engedtek a jószágok, mert velem volt a kutya is, és úgy gondolták, jobb a békesség. A fekete szarvatlan akiről beszéltem, az a hatalmas fehér meg az, akit vittünk anno Luciferért cserébe, pici gidaként, őneki van olyan szuperjó anyja (a tesója volt Ágika, akit meg elajándékoztam), szóval kísértésbe estem, hogy ősszel elhozzuk egy randi erejéig a mieinkhez - bár ő is megy a levesbe, szóval eladó, vagy le lesz vágva, mert ugye ott mögötte a kicsik mind az ő lányai.

Bal oldalon az a barna meg egy kis núbiai keverék, őt kapták valakitől, ő lesz a jövő bakja, hát el vagyok keseredve, hogy belekutyulják ebbe a szép állományba...