Na akkor tegyük kicsit tisztába a dolgokat.

 

Úgy látom, itt nem csak az adatokkal, a szövegértéssel is vannak problémák. Az írás nem arról szólt, hogy elkavartam verseny közben és ez miatt siránkozom. Történt már ilyen, máskor, abból nem is született beszámoló. A lényeg, próbálom adatok nélkül és minél egyszerűbben megfogalmazni, ez nem a klasszikus eltévedés volt, itt az egész mezőnyt elterelték verseny közben új irányba, de úgy, hogy nem mindenki kapta meg ugyanazt az információt, szalagjelölés pedig nem volt, így káosz alakult ki, valaki előnyt, valaki hátrányt szenvedett, valaki kisebbet, valaki nagyobbat, attól függően, merre indult . Nem az volt a probléma, hogy nem ismertem a pályát, hiszen nagyrészt a régi Terep 50 útvonala volt, (ahol három éve futottam, 4:45-ös idővel negyedik lettem). Az elterelt részt nem ismertem, nem kaptam róla pontos tájékoztatást, úgy, ahogy akik később értek oda, már megkapták. Ez ennyiben teljesen más szituáció, mit a te Zugspitze 100-as versenyed, ahol egyszerűen eltévedtél.  Azért írtam róla, hogy nyoma maradjon, és a jövőben, ha egy versenyen újra el kell terelni a mezőnyt, akkor ne legyen ilyen probléma. A futók is, a versenyszervezők is folyton új és új szituációkba keverednek, mindenki tanul belőle szerencsés esetben.

 

Egyébként semmi alapod sincs, hogy ilyen magas lóról beszélj. Nem vagy olyan szinten, hogy lenézd azokat, akik „csak” ilyen „rövid és gyors” versenyeken indulnak. Ugyanis nincs olyan szint. Se Scott Jurek, se Ryan Hall, se a néhai Sammy Wanjiru nem veszi/vette magának a bátorságot, eszükbe sem jutna, hogy lekezelően viselkedjen azokkal, akik náluk kevesebbet vagy lassabban futnak. Úgy vettem észre, vannak itt emberek, akik nem is veszik emberszámba azokat, akik nem futnak minimum 100 km fölötti versenyt. Ez kb. olyan, mintha egy 10000-es futó lenézné az 1500-asokat, mert azok csak olyan „rövid és gyors” távot futnak. Nem tudom, milyen maratoni eredményeid vannak, de akár jobb,  akár rosszabb mint az én 2:46:47-es időm, (oppá, bocsánat, megint egy adat),  eszembe se jutna lenézni és kioktatni téged, ahogy azokat sem, akik mondjuk 4 óra alatt, vagy épp szintidőn belül érnek be, egyenrangúak vagyunk, akárhol végzünk az adott versenyen.

 

Bármilyen hihetetlen, 100 km alatt is van élet. Sőt, képzeld el, vannak, akik csak 30-60 km közötti versenyeken indulnak, eszük ágában sincs "feljebb" lépni. Személy szerint nekem pontosan ezek passzolnak, be tudom illeszteni a maratoni felkészülés mellé, közé, nem csinálom ki magam velük, időben is kb. a maratoni időm nagyságrendjéhez vannak közel, 2-5 óra között. Hálisten ma már rengeteg ilyen versenyt találni, Csanyáék kezdték el kb. négy éve a Trails versenyekkel, nekem a Börzsöny Trail volt az első.

 

Hogy nem kattintottál a linkekre? Elárulom, az első egy filmrészlet volt. Filmeket azért nézel? A másik pedig egy térképre vezetett volna, ahol egymásra vetítve láthatóak a különböző útvonalak. Térképet sem használsz? Néha jó kipróbálni új dolgokat.

 

Az utolsó mondatodat nem tudtam hová tenni, ez lett volna a slusszpoén? Szegmensekről szót sem ejtettem, ha számodra csak ennyit jelent a Strava, akkor talán jobban meg kéne ismerned.

Számomra rengeteg inspirációt nyújt, új embereket ismerek meg általa, látom milyeneket, mennyit, hol futnak, ösztönző dolog. Új útvonalakat is megismerek.

Van egy blog része is, ahol új edzésfajtákat lehet találni, meg beszámolókat lehet olvasni. Nekem sokat segített a tavalyi maratoni felkészülésben, hogy egy amerikai futónő, Lauren Fleshman révén újfajta futásokat tudtam az edzéstervembe illeszteni.

És van ugye ez a Strava Labs rész, ahol vicces és szórakoztató dolgokra lehet akadni, a Heatmap-től kezdve a Flyby-ig, amire ugye nem kattintottál rá. (Ez is elbűvölő különben, dolgokról úgy alkotsz véleményt kapásból, hogy meg sem ismered azokat.)

Profi futók edzéseit, versenyeit is lehet követni (teszem azt Sage Canaday, vagy egy svájci maratonfutó, Christian Kreienbühl), jó látni, egy profi mennyit is edz, milyen intenzitáson, néha el lehet lesni pár dolgot, egyszóval tanulni lehet belőle. És talán ezáltal fejlődni.

Számodra ez a fejlődés persze nem tényező, mint írod, te mindig pontosan tudod hol állsz. Azt nem értem teljesen, akkor miért indulsz tulajdonképpen versenyeken? Miért edzel? Fejben úgyis előre lefutod, tudod, hogy „Jakus Bélához és Lúdtalphoz” képest hol végeznél, miért költöd a pénzt nevezési díjra? Én, földi halandó minden egyes évben, minden egyes verseny előtt bizonytalan vagyok, hogy is sikerült a felkészülésem, hogy sikerül majd az adott verseny, fejlődtem-e tavaly óta, vagy nem. Ha elérnék arra a szintre, amin te vagy állításod szerint, hogy mindig pontosan tudom hol végzek, akkor hagynám abba az egészet.

(Egyébként én is imádom a Neurotic-ot, de hogy Pajor Tamás lenne „minden idők legnagyobb magyar és egyben egyetemes popzenei dalszövegírója” abban azért nem vagyok egészen biztos :)